Claudia Hochbrunn – Andrea Bottlinger: Pszichiáter látott már?

Zűrös hősök analízisben

Fülszöveg
Vizsgáljunk ​csak meg néhány híres irodalmi alakot – egy pszichiáter szemével! Meglepő következtetésekre jutunk…
A szórakoztató ismeretterjesztő mű szerzői, a pszichiáter Claudia Hochbrunn és az irodalmár Andrea Bottlinger elképzelte, mi lett volna, ha a mitológiai történetekből (Oidipusz király), a fantasy világából (Alkonyat-sorozat) és korunk emblematikus regényeiből (Harry Potter-sorozat, A szürke ötven árnyalata) előlépő hősök pszichiáterhez mennek, aki kianalizálja őket gyerekkorról, álmaikról, terveikről és erotikus fantáziáikról. A vegyes pacientúra eseteiből kiviláglik: nem is biztos, hogy jól tették volna, ha időben pszichiáterhez fordulnak, mert akkor biztosan nem futják be irodalomtörténeti pályájukat.
A szerzők amellett, hogy felelevenítik és értelmezik a legendás hősök kalandjait, pontos látleletet adnak Artúr király, Merlin, Rómeó és Júlia, Harisnyás Pippi, Drakula vagy éppen Winnetou tetteinek lélektani mozgatóiról – s így talán az olvasó is talál magának fogódzókat saját életének útvesztőiben.


A könyvben kielemzésre kerül:
Oidipusz király
Artúr király
Rómeó és Júlia
Werther
Karl May
Drakula
Sherlock Holmes
Az átváltozás
Elfújta a szél
Harisnyás Pippi
Momo
A rózsa neve
Harry Potter
Alkonyat
A szürke ötven árnyalata

Mielőtt belevágnánk, szeretném leszögezni: a kötet rendkívül spoileres, a fent említett történetek mindegyikének leírja a cselekményét, ezért ha valaki tervezi elolvasni ezt a kötetet, azt javaslom, ugorja át a még nem olvasott művekről szóló fejezeteket!

Csak beszéljünk őszintén egymással, és máris minden lehetséges!
118. oldal, Athenaeum, Budapest, 2021
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939391 · Fordította: Csősz Róbert

Claudia Hochbrunn és Andrea Bottlinger könyvébe korábban már bele-belelapoztam, például amikor végeztem az Elfújta a szél olvasásával. Most az egész kötetet szerettem volna letudni, azonban hamar rá kellett jönnöm, hogy egyben túlságosan is nagy falat lesz. Szerencsére a páros öt részre osztotta a művet, mellyel így én is részenként tudtam haladni. Így már sokkal könnyebben érthető és követhető volt számomra a szöveg, illetve több időm maradt átgondolni az olvasottakat.

Az írónőket egyébként kicsit nagyképűnek és lekezelőnek éreztem az emelzéseket olvasva. Folytonos önismétlésük is zavart - legtöbb elemzésüket a családi mintákra vezették vissza. Aki egy kicsit is elmerült már a pszichológiában, tudhatja, mekkora szerepet tölt be a család és az egyén korai fejlődése a későbbi mentális problémáiban, minden egyes elemzést erre kihegyezni viszont egy idő után már unalmassá vált. Néhány mentális probléma egyébként is totális beleerőltetésnek tűnt. Látható, hogy nem mindenben értek egyet a szerzőpárossal - például a könyv által felsorakoztatott szereplők közül Bella Swant tartják az egyik legnormálisabbnak. (Erre hadd ne mondjak semmit.)

Ugyanakkor érdekes meglátásokat olvashattam és néhány művet teljesen más megvilágításba helyezett számomra ez a könyv. Kimozdított a komfortzónámból és talán egy kicsit szükségem is volt erre a rengeteg fantasykötet között. Viszont ennyi bőven elég is volt belőle, és így utólag sajnos azt kell mondjam, túlságosan szórakoztató és vicces ez a kötet - predikciójával ellentétben - nem volt, vagy csak én vagyok hozzá túlságosan savanyú gumicukor. Talán egyetlen mondat volt, amin igazán felnevettem:

Útközben még véletlenül megöli Párist, egyrészt, mert Shakespeare-nek vélhetően minden tragédiában hoznia kellett egy bizonyos halálozási számot, másrészt Rómeónak már úgyis minden mindegy volt.
54. oldal, Athenaeum, Budapest, 2021
262 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632939391 · Fordította: Csősz Róbert

Sajnáltam, hogy csak a nyugati irodalomra korlátozódott a kötet, mert Anna Karenina elemzésére borzasztó kíváncsi lettem volna például. Ráadásul a nyugati irodalomból sem kapunk meg mindent, bekerülhetett volna például a Trónok harca A szürke ötven árnyalata helyett.

Még egy dologra muszáj kitérnem: a kötet második felében kissé minősíthetetlen volt a fordítás. Névelőhibák, szóhasználati hibák, mondatszerkezeti hibák akadtak bőven, szinte minden oldalon. Az erre érzékenyebb olvasók inkább ne vegyék kezükbe ezt a könyvet.


Összességében
A komfortzónámtól fényévekre áll ez a kötet, mégis jó volt olvasni, hiszen a korábban már megismert műveket esetenként más megvilágításba helyezte vagy éppen plusz nézőponttal gazdagította az értelmezésemet. Szélesebb választékot elbírt volna ugyan.

Megjegyzések