Egy száműzött hercegnő, egy alakváltó sárkány, hat elvarázsolt darumadár és egy irtózatos átok… Ez a mesék és mítoszok világából merítkező fantasy elvarázsolja az olvasóit.
Shiori'anma, Kiata hercegnője titkot őriz. Tiltott varázserőt birtokol. Rejtett képességére az eljegyzési ünnepség reggelén derül fény, mikor elveszíti az uralmát felette. Eleinte úgy tűnik, a véletlen a kezére játszik, hiszen lemondják az esküvőt, amit sosem akart, ám egyúttal magára vonja mostohaanyja, Raikama figyelmét is.
Raikama, aki ugyancsak varázserővel bír, Shiroi bátyjait darumadárrá változtatja, s megtiltja a lánynak, hogy bárkinek is szóljon erről; ha csak egy szó is elhagyja a száját, egy testvére meghal.
Shiroi magára maradva, némán és nincstelenül bátyjai felkutatására indul, s eközben fényt derít az összeesküvésre, amely a trónt fenyegeti. Csakis ő mentheti meg a királyságot, ám ehhez meg kell ajándékoznia bizalmával egy papírmadarat, egy szeszélyes sárkányt és a fiút, akivel frigyre kellett volna lépnie. És ez még nem elég: varázserejét, amelyet egész életében titkolt, fel kell szítania, bármibe is kerül…
A borító szépsége és a könyv népszerűsége vett rá arra, hogy elolvassam Elizabeth Lim történetét. Az ázsiai világ nem annyira az én stílusom, és a Bábellel sem voltam megelégedve, ezért egy kissé félve fogtam bele. A történet alapja a Grimm-fivérek hat hattyújának meséje, az írónő azonban egészen egyedi elemekkel tarkította a történetet, így egy semmi máshoz nem fogható fantasyt hozott létre. Hangulata is egészen különleges, bár néha az Avatár - Aang legendájára emlékeztetett. Ezen felül a sárkányokat különös nézőpontból közelítette meg - vízi lényként jelennek meg a kötetben.
Egy izgalmas cselekményű kötetet olvashattam, néha azonban mégis úgy éreztem, mintha semmi sem történne. Némely esemény között túl nagy időbeli eltérés volt, és egyik-másik esemény, helyzet esetén azt éreztem, sokkal nagyobb potenciál lenne a történetben, mint amennyit az írónő kihasznált. Ráadásul a fülszöveg alapján kiszámíthatóvá vált a cselekmény, csak a lezárásban ért váratlanul néhány fordulat.
Fantasy elemek nélkül a kötet lélektaniként is megállná a helyét. Shiori egy elég butácska főszereplő, borzasztó lassan esik le neki a tantusz (talán ezért is tartottam kiszámíthatónak a cselekményt), és az is zavart vele kapcsolatban, hogy nagyjából minden harmadik oldalon hangsúlyozta, hogy nem szólalhat meg. Karakterfejlődése viszont a kötet egyik legnagyobb pozitívumaként ért. Ha már szereplők: Takkan az egyik legszimpatikusabb karakter volt számomra, az előre elrendezett házasság toposza azonban még mindig nem nekem való. Takkannál is jobban kedveltem a cserfes Megarit.
Olvasás közben rettenetesen zavart az élfestés. A sorokat falva, a szemem sarkából látva csak többször is azt hittem, hogy összekoszoltam vagy leöntöttem a kötetet. Ez csak tovább erősítette a dekorálással szembeni ellenszenvemet.
Összességében
Egyedi elemekkel és hangulattal tarkított izgalmas Grimm-retelling. A cselekmény számomra kiszámítható volt, egyedül a lezárásban találkoztam váratlan fordulatokkal, a főszereplő hercegnő, Shiori jellemfejlődése azonban kiemelkedő eleme a kötetnek. A történetben sokkal több potenciál lenne, mint amennyit az írónő kihasznált, azonban így is többnyire izgalmas.
A sorozat kötetei
>> 1. Elizabeth Lim: Hat bíborszín darumadár <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése