Manapság elsősorban amerikai hatásra már Magyarországon is nagy keletje van az élfestett könyveknek. A legtöbb webshopban ezáltal a legtöbb könyv esetében négy variáció közül választhatunk: e-könyv, puhakötésű, keményfedeles vagy élfestett kiadást szeretnénk-e a virtuális kosarunkba tenni. A könyvesboltokban is szép számmal gyűlnek a dekorált kiadások; egyik-másik kötetből nem is kapható plusz dekor nélküli kiadás.
Természetesen nekem is vannak élfestett könyveim. A polcomat átnézve a képen is látható három kötettel büszkélkedhetek:
- Francesca Zappia: Eliza and Her Monsters – Eliza és a szörnyek: ünnepi szeretetpéldányként került hozzám, és már nem is emlékszem, miért tartottam meg, mert egyébként a sztori nem érdekel és a kötet megjelenése sem tetszik.
- James D. Jenkins – Ryan Cagle (szerk.): A sötétség szavai – Rémtörténetek a világ minden tájáról [értékelés]: ez az egyetlen élfestett könyvem, amin tetszik az élfestés.
- Kerstin Gier: Vergissmeinnicht 2. (Nefelejcs 2.): ezt a kötetet élfestés nélkül szerettem volna, azonban rosszat kaptam az Amazonról. Nem volt kedvem a visszaküldéssel bajlódni, inkább elfogadom, hogy ez a könyv ilyen.
Az élfestés egy remek marketingfogás, főleg ha régi kiadásokat jelentet meg egy kiadó új köntösben. Az Időtlen szerelem-trilógia évek óta nagy sláger, nem egykönnyen lehetett az utóbbi időben beszerezni (nekem sem sikerült, németül van meg a sorozat). A Könyvmolyképző a változatlan kiadás mellett az éldekorált verziót is piacra dobta, mellyel nagyobb összegért tudják árusítani őket. Szerencsére nem vagyok az éldekorálás híve, hiszen eredeti áron a sima és az éldekorált kiadások árai között a kiadó webshopjában nagyjából egy ezres a különbség kötetenként. Azt hiszem, a pénztárcám kedveli ezt.
Rengetegen amellett érvelnek, hogy ne a borító alapján válasszunk könyvet. Az éldekorálással azonban kap egy plusz művészeti értéket. Vajon ez a plusz művészeti érték befolyásolja a vásárlók döntését? Ad vajon akkora pluszt, hogy megérje többet kiadni érte? Számomra nem. A könyv értéke a lapokon olvasható történetben, és nem a megjelenésben rejlik. Ettől függetlenül szeretem, ha igényesek a kezemben tartott kötetek, de nem gondolom úgy, hogy az éldekorálás akkora pluszt jelentene.
Sőt, az olvasás során az éldekorálás rongálódik. Különösen a szorosan kötött példányoknál lehet ez probléma, hiszen minél többet forgatjuk a kötetet, annál inkább szétválnak a lapok, annál inkább szétcsúszik a lapok oldalán lévő minta. Maisie, a könyvek éldekorálását kézzel készítő művész sem véletlenül nyilatkozta egy videójában, hogy ezeket a könyveket a festés után már nem érdemes olvasni. Bele sem merek gondolni, hogy nézne ki a kedvenc könyvem élfestése tegyük fel, három olvasás után.
Ha már mindenképpen szeretnénk élfestést egy kötetre, számomra fontos, hogy lényegesen tegyen hozzá a megjelenéshez. A sötétség szavai dekorálását például nagyon szeretem, hiszen a horror műfajához kifejezetten illik a fekete szín. Így maga a festés letisztult, a borítóval összhangban lévő megjelenést kölcsönöz a könyvnek. Továbbá illusztrációk is szerepelnek a könyvben, így egészében nézve nemcsak egy könyvet, egy művészeti alkotást tarthatok a kezemben. Ellenben a Vergissmeinnicht 2. (Nefelejcs 2.) élfestése színben merőben eltér a borítón lévőektől, ráadásul ez a pirosas-rózsaszínes festés annyira élénk, hogy bántja a szemem. Amolyan "miért ne" hatást kelt így maga a festés, mely indirekt módon indikálja, hogy ezen a kiadó - az új hullámon felbuzdulva - nagyot akart szakítani.
Összességében elmondhatom magamról, hogy nem vagyok az élfestés híve, és elsősorban anyagi szempontból valószínűleg nem is leszek sosem. Erre már csak rátesz egy lapáttal, hogy a könyvek oldalán megjelenő művészeti alkotás rongálódik a könyv minél többszöri olvasásával, melynek következtében az éldekorált kiadásra költött különbözetet kidobott pénznek is tekinthetjük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése