Idén augusztusban már tartottam olvasási maratont, és jó ötletnek tűnt megismételni decemberben.
2023.12.16. szombaton 14:00-kor kezdtem a maratont, célul pedig a legutóbbi olvasási maraton alkalmával elért oldalszámot tűztem ki. Most nem voltam olyan változatos, mint legutóbb. Csak a nappaliban olvastam, a kanapén; és csak magyar nyelvű könyveket.
Mint legutóbb, most is találtam magamnak közben más elfoglaltságot. Vacsorát és ebédet is főztem (sőt, desszert is volt), vasaltam és ajándékot csomagoltam. Beszippantott a Youtube és a TikTok, amit sajnálok, mert észre sem vettem, mennyi időt vitt el a 24 órából. A legutóbbi alkalommal ellentétben eszembe sem jutott korán felkelni. A szabadságomat töltöm, ráadásul nem érzem magam olyan energikusnak, mint nyáron, ezért az "amikor sikerül" módszert alkalmaztam. 7 óra 43 percet aludtam, ami tulajdonképpen majdnem ugyanannyi, mint a legutóbbi maraton esetében. Más kérdés, hogy nagyon nehezen vakartam ki magam az ágyból - tehát lehet, hogy nem a legmegfelelőbb könyveket választottam ki a maratonra.
Ezeket a könyveket olvastam
Vámpírok.
Látom, amit ti nem láttok.
Vérfarkasok.
Megtalálom, ami rátok vadászik.
Tündérek.
Megvédelek benneteket.
Alakváltók.
Most én sem tudlak megvédeni titeket.
Hi, Evie vagyok és tulajdonképpen teljesen normális. Legalábbis mindig ezt hittem magamról, leszámítva, hogy a legjobb barátnőm sellő, a volt barátom pedig tündér. Annyit még hozzátennék az igazsághoz, hogy én vagyok az egyedüli a világon, aki felismerem a paranormális lényeket, akárhogy álcázzák is magukat. Ezért is dolgozom a Nemzetközi Paranormális Ellenőrző Hivatalnál. Ennyit akkor a normalitásról. De aztán bejött Lend a képbe. Iszonyú helyes srác, nagyon figyelmes, egyébként alakváltó. Felbolygatta az egész eddigi kis életemet, nem beszélve egy sötét jóslatról, amely egy az egyben rám illik. Pedig én egyáltalán nem vagyok gonosz, csak valami félreértés lehet az egész. Utána kell járnom: tudni akarom végre, hogy ki is vagyok valójában, de a legfontosabb: Nem akarom Lendet elveszíteni!
_____
Ezt már a maraton előtt "megkezdtem", így persze az első napirendi pont az volt, hogy a végére érjek. Vasárnap délután a folytatását is elkezdtem olvasni, de csak nagyon keveset haladtam vele. Olvasott oldalak:
- Paranormalcy – Természetfölötti: 234 oldal (14:05-23:30)
- Supernaturally – Több mint különleges: 50 oldal (12:55-13:50)
Halálka egy kislány, de nem olyan, mint a többiek: ő egy zombilány.
A Málladozó Villában él Néhay nénivel és egyetlen barátjával Bu Songgal, egy albínó agárral, akivel sülve-főve együtt vannak.
Halálka szeretné, ha lennének vele egykorú barátai, akikkel játszhatna. Ám a néni megtiltotta neki, hogy mások előtt mutatkozzon: megijednének tőle.
Egy nap azonban elérkezik a megfelelő alkalom: halloween ünnepe!
Halálkának még csak be sem kell öltöznie…
De mi lesz, ha a többi gyerek rájön, hogy Halálkán nincs is jelmez?
_____
Gondoltam ha már maratont tartok, a Paranormalcy két része között pihenésképp lekapom ezeket a könyveket a polcról. És jól is tettem, mert mintha egy idő után Evie történetébe belefáradtam volna, a gyerekkönyvek pedig megnyugtatóan hatottak rám. Olvasott oldalak:
- Halálka: 56 oldal (23:35-23:47)
- Halálka és az undok unokaöcs: 48 oldal (11:15-11:30)
- Halálka és a kísértetbarát: 48 oldal (11:35-11:50)
Összességében
Sajnos rosszul emlékeztem arra, hogy a legutóbbi maraton során mennyit olvastam, így bár azt hittem, megdöntöttem a rekordot, valójában nem. Egy 408 oldalas teljesítményre emlékeztem, ez azonban a múltkori maraton szombati teljesítése volt. Túlzottan csalódott azonban nem vagyok, örülök, hogy év végén sikerült így megnyomnom az olvasott könyvek és oldalak számát, na meg annak is örülök, hogy Halálka történetét sorra tudtam keríteni.
Statisztika:
- Olvasott oldalak száma összesen: 436
- Ebből a szombati oldalszám: 290
- Ebből a vasárnapi oldalszám: 146
- Különbözet az előző olvasási maratonhoz képest: -25 oldal (szóval azért elég közel jártam)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése