Az Engelsfors trilógia második kötete
Vége a nyárnak és a kiválasztott hat lányt a gimnázium második osztálya várja. A szünidő szinte rettegésben telt el, és ők felkészültek a gonosz erők következő lépésére. Ám a veszedelem olyan irányból fenyegeti őket, ahonnan egyáltalán nem számítanak rá. Egyre nyilvánvalóbb, hogy valami nagyon nincs rendjén Engelsforsban. A múlt összefonódik a jelennel, az élő találkozik a holttal. A Kiválasztottak között még szorosabb lesz a kötelék, és a lányok megint rádöbbennek, hogy a rendkívüli képesség vagy a varázslat sem vigasztalja a boldogtalan szerelmeseket és nem gyógyítja meg az összetört szíveket… A svéd szerzőpáros fiatal felnőtteknek szóló trilógiájának első kötete, a Kör, óriási sikert aratott az egész világon, és nagy várakozás előzte meg a folytatást, melyben újabb sötét és misztikus fordulatok borzolják az olvasók idegeit.
Az Engelsfors-trilógia második kötete 2012-ben jelent meg Svédországban, Magyarországra pedig egy évvel később érkezett Péteri Vanda fordításában.
Boszorkányaink elé újabb nehézségeket gördít az élet: segítőjük, Nicolaus famulusa elvezeti őket Nicolaus sírjához, melyet a lányok válaszok után kutatva ki akarnak ásni, a férfi viszont nem támogatja az ötletet. Ez a lányokat persze nem állítja meg. A sírásásnak köszönhetően Nicolaus visszanyeri emlékezetét, majd eltűnik, éppen akkor, amikor megérkeznek Engelsforsba a Tanács képviselői. Megkezdődik a nyomozás Anna-Karin ügyében. Mindeközben a megalakul a Pozitív Engelsfors, egy egyesület, ami talán nem is annyira pozitív, mint mutatja magát.
Nos, a kötet annyira tetszett, hogy a trilógia még a harmadik könyv elolvasása előtt a kedvenceim között landolt. És már most teljesen biztos vagyok benne, hogy a befejező részt is imádni fogom.
Pont a legnagyobb kánikulában kezdtem el olvasni, ami miatt már az első mondat betalált, így együtt tudtam érezni a forróságtól szenvedő szereplőkkel. És aztán ugyanúgy örültem az esőnek, mintha legalábbis a valóságban esett volna. A könyv elejénél még meg kell említenem, hogy sajnos nem minden apró utalást értettem, mert megfakultak az emlékeim az első kötet cselekményéről, azonban így is érthető és értékelhető volt a történet.
Csakúgy, mint az első kötet esetében, a történetvezetés itt is lassú, azonban ez semmit nem vesz el az értékéből. Sőt! Baljóslatú hangulatot teremt, melyben az izgalmak és fordulatok csak tovább fokozzák a feszültséget, megteremtve ezzel azt az igazi skandináv miliőt, amit az első részben is úgy szerettem. A lezárás nem teljesen nyerte el a tetszésemet, mégis helyénvalónak éreztem, ráadásul előre meg nem jósolható fordulatokból állt, ami nálam egy hatalmas plusz pontot jelent.
Számomra minden logikus, érthető és követhető volt, a bonyodalom pont annyira lett elmagyarázva, amennyire muszáj, és egy olyan fenyegető erőt vázol fel, melyet nem csak a regény szereplői, hanem az olvasó is megérthet, magáénak érezhet. Fontos szerepet kapnak a könyvben olyan komoly témák, mint a bántalmazás, az öngyilkosság okai, az egyén pozitív és negatív gondolatainak hatása az életére, valamint a közösség ereje, legyen az akár lehúzó, akár felemelő. Ezek a témák és a komorabb hangulat sugallják azt, hogy nem ifjúsági kötetről van szó, ezért elkezdtem örülni neki, hogy korábban valahogy mindig elkerültük egymást a sorozattal. Valószínűleg a megjelenő társadalomkritikát sem tudtam volna még megfelelően értelmezni.
Szerepeltek vicces, nyakatekert jelenetek is a könyvben, melyeken - groteszk módon - a legnagyobb izgalmak közepette is jóízűt tudtam nevetni. Ezeknél a jeleneteknél éreztem igazán azt, hogy egyre inkább összekovácsolódik a csapat. Kedvenceim még mindig Minoo és Vanessa, de már Linnéa és Anna-Karin is a szívemhez nőtt, arról nem is beszélve, hogy elkezdtem megkedvelni Idát. Karakterfejlődésük az olvasó számára is egy érzelemdús utazás, mely arra ösztökél, hogy egyre gyorsabban faljuk az oldalakat. Számomra letehetetlen volt, és a tervezettnél sokkal rövidebb idő alatt végeztem a könyvvel.
Persze fontos megemlíteni a mellékszereplőket is, régieket és újakat egyaránt. Adrianát sajnos a karakterfejlődése ellenére még mindig nem tudom kedvelni, bár egyre fontosabb szerepe van a történetben, és egyre inkább a lányok segítése felé húz. Ezen kívül a Tanács képviseletében megjelenik két új, számomra kifejezetten unszimpatikus férfi. A jellemábrázolás tökéletes, az utolsó mellékszereplőig élethű karakterek szerepelnek a regényben. Mindegyik figura morally gray, vagyis erkölcsileg nem tökéletesen jó vagy rossz, ezért bármelyikükkel könnyűszerrel lehet azonosulni.
Ebben a kötetben bemutatja a szerzőpáros, hogy nem totojáznak, szemrebbenés nélkül megölnek bárkit, függetlenül a történetben betöltött szerepétől. Senki nincs biztonságban. Kegyetlenségükkel bebizonyítják, hogy a fantasyszerzők elitjéhez tartoznak, és nem csak valami lájti, tingli-tangli valamicskét dobnak össze.
Összességében
Lassú folyású, hangulatának és témájának köszönhetően mégis bonyolult regényt vehet kezébe az, aki a kötet olvasása mellett dönt. A világépítés a legapróbb részletekre is kiterjed, a jellemábrázolás a lehető legpontosabb, ezért az olvasó szeme előtt megelevenedik a történet, a szereplők szinte lelépnek az oldalakról. Röviden: imádtam.
Kedvenc idézeteim
Azt is hihetné az ember, hogy a veszekedésekben van valami egészséges. Hogy valami, ami sokáig elrejtve bugyborékolt a felszín alatt, ilyenkor végre előtör.
16. oldal, Geopen, Budapest, 2013
660 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973749 · Fordította: Péteri Vanda
Bizonyos szempontból szeretem ezt a várost. Ez az otthonom. Csak jövőnk nincs itt. De az is lehet, hogy pont ezért kéne visszajönnie az embernek. Hogy felépítsen valamit.
21. oldal, Geopen, Budapest, 2013
660 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973749 · Fordította: Péteri Vanda
– Én csak eredeti nyelven szeretem olvasni a könyveket – […] – Máskülönben rengeteget veszít az ember. A fordítás akadály az író által közvetíteni óhajtott dolgok és közötted.
120. oldal, Geopen, Budapest, 2013
660 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639973749 · Fordította: Péteri Vanda
A sorozat kötetei
>> 2. Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése