Korábban már írtam öt könyvről, amiket nagyon szerettem, és amelyek magyar szerző tollából származnak. Az Államalapításra emlékezve összeszedtem még ötöt, ezúttal könnyedebb hangvételűeket. Sírós és nevetős egyaránt szerepel köztük.
A bejegyzéssorozatnak október 23-ai kiadása is várható a 2024-es évben, amibe nagyobbrészt azok közül a könyvek közül válogatok, melyek jövőre a "12 hónap - 12 könyv magyar szerzőtől" kihívásban is részt vesznek.
Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”
_____
A Polaroidok 2013-ban jelent meg, és kellő népszerűségre tett szert, mire abba a korba értem. Különösen a tinik körében hódított a kötet, így nem meglepő, hogy 16 évesen engem is beszippantott. Háromszor olvastam el. Minden alkalommal más gondolatok ragadtak magukkal, viszont még egyszer sem mentem végig rajta a számokat követve. Valószínűleg mélyebb jelentést adna a gondolattöredékeknek.
A rókalyuk folyosója tágabb lett, és a pitvaron túl, mint egy teknő, öblösödött a kamra, ahol halkan szuszogott a rókakölyök. A szőrös gomolyag mozogni kezdett, orra kutatva emelkedett a levegőbe…
„Vuk lesz a neve, mint öregapjának, ki első volt a nemzetségben. Vuk, ami annyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul.”
Az író igen népszerű állatmeséje a kisróka felnőtté válásáról szól; a rögös utat bejárva Vuk a Simabőrű Ember méltó ellenfele lesz.
A történetet, amelyet rajzfilmként szinte mindenki ismer, ezúttal az írói életművet megjelentető sorozat köteteként adjuk közre.
_____
Könyvben és filmen egyaránt nagyon szerettem. Nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné, sőt, a magyarul tanuló ausztrál srác, Ausztrál Tom is olvashatja már az egyik (magyarul folytatott) beszélgetésünknek hála.
Botlik Zsófi átlagos budapesti lány. Látszólag. Aki azonban ismeri a sámánok, táltosok, vagyis a dob szavával révülő bűbájosok világát, az jól tudja, hogy Botlik Zsófi valójában Farkas Húga, másnéven Büvellő, a Rontásűzők és Szörnyszivatók Árnyjurtájának tanulója. E vaskos kötetben az olvasó mindjárt három történetet talál. Látszólag. Aki azonban elolvassa, az hamar rájön, hogy a fiatal, tapasztalatlan, de nagyon is talpraesett rontásűző lánynak valójában mindhárom kaland során ugyanazzal a rettenetes ellenféllel kell szembenéznie. Ő Lúdvérc, az ősboszorkány, aki még soha nem engedte ki élve a karmai közül azt, akire rontást kívánt szórni. E könyv lapjain pedig Büvellőre veti ki bűvhálóját, hol a csodákkal teli erdélyi Havasokban, hol a rémségekkel zsúfolt Boszorkánypláza sötét folyosóin, hol pedig az ártó és segítő szellemektől nyüzsgő Tetejetlen Fán!
A GERGŐ ÉS AZ ÁLOMFOGÓK c. nagysikerű regénysorozat főhősének húga, Zsófi, akit a Világfán Büvellőként (a lány, aki bűbájjal játszadozik) ismernek önálló kalandjai. Révülj vele Te is a varázslatos Erdélyben, a Boszorkányplázában és a Tetejetlen Fán!
_____
Annyi helyen emlegetem már, hogy talán nem is meglepő, hogy itt is szerepel. Az első vaskos olvasmányom volt és elég nagy hatást gyakorolt rám ahhoz, hogy megszeressem Böszörményit. Sajnos az író már elhunyt, de rengeteg remek olvasmányt hagyott ránk, melyek által sosem fog feledésbe merülni.
Alfium:
a hülyeség kémiai reakcióba lépett egy macskával és rászabadult a világra.
„Szőrös ma azt mondta, hogy egy-két dolog meg fog változni, például lenyugtatólövedékez, vagy elad szervkereskedőknek Üzbegisztánba, a szőrömből pedig kesztyűt csinál. Szerinte teljesen retardált vagyok és esély sincs arra, hogy valaha normális leszek, úgyhogy neki is álltam szépen, módszeresen körbepisálni a házat… Mondjuk, ha rend lesz és fegyelem mostantól, akkor nem kell eladnia, mert elmegyek magamtól, esetleg olyasféle változások lesznek, hogy kikaparom a szemét, rászúrom a fogamra és azzal törölgetem a seggem. Mit képzel már?”
Tényleg, mit képzel Szőri, ez a balfék? Mert hogy Alfi, ez a két fröccsért kapott szőrgombóc mit képzel, arról igen részletes és cizellált képet kapunk a naplójából. Kezdve azzal, hogy ő maga az Atyaúristen, ősrobbanással, káosszal, macskarmaggeddonnal egyetemben.
Alfium: úgy hat, mint a morfium. Függeni fogsz!
Légy alfinista, különben kurva világ lesz!
„…szeretem, ha írók írják a könyveket, még a könnyedebb műfajúakat is. Simon Tamás hangja, humora, tehetsége DNS-kód-szerűen egyedi. »Elsőkönyves« létére teljes vértben-fegyverzetben érkezett, dölyfös macskaparipán.” – Vavyan Fable
„Alfi az egyetlen macska, akit messziről kedvelek. Közelről a cimborám lenne.” – „Regős Bendegúz” (Bakterház balra)
_____
Egyszerűen imádom. Szabad stílusban íródott napló egy macskáról, aki ízig-vérig megtestesíti a macskákkal szemben támasztott előítéleteket, és a négylábún keresztül mutatja be, hogy mennyire nem egyszerű macskát nevelni. A könyv elolvasása után nem sokkal lett is egy Alfi nevű cicám, bár színben nem teljesen stimmelt (fekete-fehér volt), és mindenkinek azt mondtam, hogy a teljes neve Alfonz.
A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert rémek tartják rettegésben a Kiserdő-lakókat. Köztük is kiváltképp egyet, a Félőlényt. És rá akarják venni, hogy csapjon fel közéjük, akkor nem esik bántódása. Hogy sikerül-e rábírni? Meglátjuk. Egy biztos. Kiderül, hogy szörnnyé válni könnyű. Szörnyen könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz…
_____
A kötetről írt értékelésemben kiderül, miért is szeretem annyira, így inkább nem is szaporítám a szót. Katt az értékelésre!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése