Békés Pál: A Félőlény


 
Fülszöveg
A világ már nem olyan, mint régen. Nincs béke, nincs nyugalom, mert rémek tartják rettegésben a Kiserdő-lakókat. Köztük is kiváltképp egyet, a Félőlényt. És rá akarják venni, hogy csapjon fel közéjük, akkor nem esik bántódása. Hogy sikerül-e rábírni? Meglátjuk. Egy biztos. Kiderül, hogy szörnnyé válni könnyű. Szörnyen könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz…

Véleményem
Ez a könyv a Molyon jött szembe velem, de már nem is emlékszem, milyen módon. Megtetszett az új kiadás borítója, grafikája, majd amikor elolvastam a fülszöveget is, biztosan tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasnom. Hétvégén megrendeltem, kedden megjött, és még aznap leültem vele és egy ültő helyemben elolvastam - ami velem borzasztó ritkán fordul elő a kilométerhosszú várólistám miatt.
Nem bántam meg. Egy rendkívül szórakoztató és humoros történetet kaptam többféle tanulsággal, többféle párhuzammal. A könyvecske egyszerre szólt a szeretetről, a félelmeinkről, a szorongásainkról, és a választásokról. Kihangsúlyozza, hogy nem mindig érdemes a könnyebb utat választani, a jó döntések gyakran fájdalmasak, ijesztőek.
Eleinte próbáltam rájönni, hogy a szereplők milyen állatok lehetnek, a szörnyek valójában mit jelképezhetnek, de egy-két fejezet elolvasása után már nyilvánvaló volt, hogy ezeket a dolgokat az író nem hozta összefüggésbe semmivel.
A történetet nemcsak gyerekeknek, felnőtteknek is meleg szívvel ajánlom, hiszen különböző életkorokban különböző "szörnyekkel", különböző félelmekkel kell megküzdenünk. Persze mást fog belőle leszűrni egy gyerek, mint egy felnőtt; egy szülő-gyerek kapcsolatban viszont nagyon jó táptalaja lehet egy beszélgetésnek ez a könyvecske. Ráadásul a történetben is megjelenik a könyvek fontossága, erősítheti a gyermekben, hogy aki művelt, olvas és tanul, az sosem fog teljesen elveszni a világban.
A könyv nagyszerű tükröt tart elénk, hiszen rólunk szól, még ha ez olvasás közben nem is tűnik fel. Pont emiatt kicsit sajnálom, hogy nem kötelező olvasmány az iskolában (bár pár moly már jelezte, hogy a csemetéjének ezt kell olvasnia). Egy gyerek életéhez, belső világához jó útmutató lehet ez a könyv, és érdekes kérdéseket vethet fel irodalom- és etikaórán egyaránt. Ha nekem lesz gyerekem, biztos vagyok benne, hogy sokat fogok neki olvasni, és megpróbálok - ha nem is könyvmolyt, - olvasót nevelni belőle, és ez bizony egy olyan könyv, amit elő fogunk venni. Mókásan, kikapcsolódás közben tanulunk majd magunkról és a minket körülvevő világról.
Bár nem szeretek magyar könyveket olvasni, most kifejezetten örülök neki, hogy magyar író tollából származik a történet. A nyelvi megoldások, szójátékok rendkívül aranyosak, szórakoztatóak, több rendkívül zseniális megoldással is találkoztam a kisregényben. A gülüszem szó egész eddig is nagyon tetszett (a kutyusom is gülüszemű), de én olyan jót mosolyogtam, amikor ezt megláttam leírva! A csigacsoszogás pedig azt hiszem, az új kedvenc szavam lett. És persze az illusztrációk is nagyon tetszettek.
 
SPOILER ALERT 
 
Kissé komolyabb vizek felé evezve: a Kiserdő elfoglalása és a könyvégetés nagyon élénken a második világháborút juttatta eszembe. Bár véleményem szerint az erdei kisállatok élete nem hasonlított a háborúban a zsidóság helyzetére, megrázó volt arról olvasni, hogy elnyomás alatt élnek, és rendkívül felszabadító érzés volt, amikor elkergették Csatangot és a szörnyeket.

Összességében

Kedvenc idézetem
Lehet, hogy azelőtt nem is voltam igazán. Lehet, hogy szörnyekre van szükség ahhoz, hogy valakivé legyünk?

130. oldal, Jelenkor, Budapest, 2021
130 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635181315 · Illusztrálta: Rátkai Kornél

***
Ti ismeritek ezt a gyerekkönyvet?

Megjegyzések