Március 15-én az 1848/49-es magyar forradalomra és szabadságharcra emlékezünk, bár a jeles tavaszi nap eseményei jobban kötődnek a forradalomhoz. A márciusi ifjak 175 éve ezen a napon nyilatkoztatták ki, hogy "Mit kiván a magyar nemzet.", vagyis azt a tizenkét pontot, mellyel egyenlőséget, szabadságot és testvériséget akartak elérni.
Bár nem szeretek magyar íróktól olvasni, összegyűjtöttem öt klasszikus regényt, melyeket nagyon élveztem. Bizonyára mindenki ismeri őket, hiszen iskolai kötelező- és ajánlott olvasmányok listáján többnyire megtalálható művekről van szó.
#5 | Fekete István: Tüskevár
[link]
2009-ben kaptam ezt a könyvet az általános iskola igazgatójától és az osztályfőnökömtől a kitűnő bizonyítványomért. Még azon a nyáron elolvastam, mert azt hittem, kötelező olvasmány lesz később, és senkinek nem akartam bevallani, hogy tulajdonképpen tetszett.
Tutajos és Bütyök nyári vakációjának hangulata és kalandjaik tökéletesek egy könnyed nyári olvasmánynak. A kötetben a Kis-Balaton partjait járhatjuk körbe, így bizonyára a könyv még hangulatosabb lehet tóparton olvasva. Gergő bácsiban, akire a fiúk nevelését bízzák, mindenki megtalálja a szívének kedves nagypapát.
Több, mint tíz éve olvastam a regényt, mégis meglepően jól emlékszem a cselekményre. Ennek ellenére nemsokára szeretném ismét kézbe venni - nosztalgia és lelki feltöltődés gyanánt.
#4 | Tamási Áron: Ábel a rengetegben
[link]
Molyon sajnos nincs túl jó értékelése, én mégis úgy gondolom, hogy a kötet megér egy olvasást. Sőt, nekem annyira tetszett, hogy ezen a listán éppen csak lecsúszott a dobogóról.
Ábel egy talpraesett, furfangos fiú, aki a nehéz helyzetekben is képes valamiféle megoldással előrukkolni. A regény bemutatja nekünk Ábel szemén keresztül a Hargitát, a hegyekben uralkodó zord körülményeket, az időjárás viszontagságait. Tizenéveseknek kitűnő olvasmány, azonban felnőtt fejjel is élvezhető. Az egyetlen dolog, ami zavart benne, az a székely nyelvjárás, viszont egész könnyen hozzá lehet szokni. Annyira könnyen, hogy a könyv befejezése után oda kellett figyelnem a szóhasználatomra és kiejtésemre.
#3 | Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
[link]
Ez az a történet, amit a listából biztosan mindenki ismer, ha nem a könyv, a Vígszínház által. A darabra szinte lehetetlen jegyet szerezni, minden előadás teltházas, a musical betétdalai közül pedig biztosan mindenki hallotta már a legnagyobb népszerűségnek örvendő Mi vagyunk a Grund! című dalt.
A regény komoly témákat feszeget humoros hangvétellel, így az olvasó talán nem azonnal kezd el gondolkodni a regényen, hanem csak napokkal később. Iskolás gyerekek számára is ideális, hiszen azonos korúak a főszereplőkkel, és a felbukkanó témákat - barátság, halál, összetartás - már ők is képesek megérteni.
Ezt a könyvet is szeretném a közeljövőben újraolvasni, felnőtt fejjel ismét elgondolkodni rajta, és újra gyereknek érezni magam. Emellett évek óta szeretnék eljutni az előadásra is.
#2 | Kosztolányi Dezső: Édes Anna
[link]
Hangoskönyvként ismerkedtem meg a történettel, amikor kötelező olvasmány volt, majd később el is olvastam, fókuszálva a pszichológiai háttérre. Kifejezetten élvezem a lélektani regényeket, így várható volt, hogy Kosztolányi műve nagy kedvencem lesz.
Annát a magyar irodalom egyik legjobban megírt alakjának gondolom, ugyanakkor Angéla és Kornél is kiemelkedően jól megformált karakterek.
A regény által bepillantást nyerhetünk a 20. század eleji magyar társadalomba, az élet nehézségeibe, és egy csipetnyi szerelembe. Komplex és nehéz témák jelennek meg a műben, így nem ajánlom a könnyű kikapcsolódást keresőknek. Rengeteg kérdést vet fel és űrt hagy maga után, megéri rajta újra és újra elgondolkodni, több emberrel megvitatni az olvasottakat.
#1 | Szabó Magda: Abigél
[link]
Az Abigél minden eddigi olvasmányomat tekintve is hatalmas kedvencem, nem csak a magyarok között. Szabó Magda regényében Vitay Gerogina megpróbáltatásait követhetjük nyomon a második világháború egy szakaszán. Ginának titokban kell az árkodi kollégiumba költöznie, ahol kénytelen a legnagyobb szigorban élnie életét.
Nehéz erről a könyvről elfogulatlanul írni. Amikor először olvastam, nagyjából annyi idős lehettem, mint Gina, így természetes, hogy ekkora elsöprő erővel hatott rám a regény. A főszereplővel együtt nevettem és sírtam, döbbentem meg, vagy éppen csalódtam. És miután befejeztem, még többet sírtam, mert akkora erővel hatott rám, és mert vége lett. Úgyhogy újra elolvastam, és még fogom is olvasni.
Részletes értékelése a blogon is várható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése