A magyar költészet térképe a tavaly folyóiratokban megjelent izgalmas, eredeti, különleges és szép versekből.
A Szép versek sorozat kötetei nagy múltra tekintenek vissza, nekem azonban csak a harmadik, kezemben megforduló kötet volt a 2018-as kiadás. Korábban a 2022-eset és a 2019-eset olvastam, amik egészen tetszettek, ez a kötet viszont egy mélyrepülés volt számomra. Nem bánom, hogy elolvastam, mégis inkább kiábrándultnak érzem magam a versek többsége után. Szerencsére több viszonylag kortárs kötetet nem találtam meg a könyvtárban, mert lehet kínoznám magamat velük még egy-két hónapig.
Molyon ennek a könyvnek kevés és nem túl jó értékelése volt, amikor elkezdtem olvasni (06.10.), és ez az értékelésem írásáig nem is változott. Többnyire ismerős nevek jelentek meg a kötetben, esetleg egy-két új szerző, akik meghaltak vagy már nem publikáltak, mire a 2019-es kötet megjelent. A felsorolásban egyébként több név is bekeretezve szerepel, ennek a jelentőségére azonban nem jöttem rá.
FIGYELEM! Kényes témájú versek:
Áfra János: A barlang ébredése - vetélés
Demény Péter: Kismacskák - állatkínzás, gyilkolás
Follinus Anna: VIII. - szexuális erőszak
Sajó László: Rövid nap el - öngyilkosság
Költők, akik nem fogtak meg a kötet alapján:
Aczél Géza - ami ebben a kötetben szerepel tőle, az nem vers, tagolatlansága miatt számomra érthetetlen és követhetetlen volt.
Antal Balázs - pesszimista és gyűlöletkeltő hangulatú.
Balaskó Ákos - egyszerűen undorító.
Bogdán László - az én ízlésemnek túl régies a stílusa.
Demény Péter - nem, nem és nem, soha többet nem olvasok tőle verset, mert gyakran állatkínzásról ír, nem is értem, hogy kerülhet bele ilyesmi nem csak egy, több 21. századi verseskötetbe.
Erdős Virág - furcsa és semmitmondó.
Fekete Vince - számomra túl morbid, pedig azért bírom a morbid dolgokat...
Fenyvesi Orsolya - jó gondolatokat fogalmaz meg végülis, de elég nagy az összevisszaság és nem áll jól neki.
Gergely Ágnes - nagyon fura témákat fogalmaz meg nagyon fura stílusban.
G. István László - ugyanaz a szitu, mint Gergely Ágnesnél, és nem tudtam eldönteni, tegyek-e rá trigger warningot.
Kántor Péter - minél többet olvastam, annál inkább azt éreztem, hogy valami gátol a versek megértésében, de nem tudtam rájönni, mi.
Kemény István - elvesztem a formában, értelmetlennek érződött.
Kovács András Ferenc - egyik verse sem jött át, kicsit úgy éreztem, mintha túl nagyot akarna alkotni.
Lanczkor Gábor - az én stílusomnak túl random.
Marno János - eszmefuttatások a semmiről, hálistennek jó hosszan...
Nemes Z. Márió - sem a stílus, sem a forma, sem a téma nem fogott meg, és egyszerűen hiába akartam neki még egy esélyt adni. Ezután már nem fogok.
Németh Zoltán - túlontúl irodalmi, amitől az én szememben nagyképűnek hat.
Pál Sándor Attila - túl durva (újabban kifejezetten érzékeny vagyok az állatokra). Szintén nem tudtam eldönteni, kellene-e rá trigger warning.
Parti Nagy Lajos - az első versben random oda nem illő, míg a másodikban random kitalált szavak akasztják meg a gondolatfolyamot.
Sajó László - undorító.
Vörös István - fura témák és fura megfogalmazás.
Költők, akiknek a művészete megtetszett:
Áfra János - szókimondó stílust alkalmazva arcon csap az igazsággal, emellett témaválasztása is egyedi.
Bertók László - egyszerűen csak cuki.
Fellinger Károly - kellemesen groteszk.
Gerevich András - többszörösen megcsavart, logikai eszmefuttatások.
Hartay Csaba - jó alapötleteket fogalmazott meg kellően groteszk és paradoxon módon.
Háy János - két versének tulajdonképpen egy az alapgondolata, mégis különbözőek a más megfogalmazásnak köszönhetően.
Hevesi Judit - másban meg nem fogalmazódó alapgondolatról, életélményről ír.
Jász Attila - paradox és kellemesen komplex.
Karácsonyi Zsolt - nagyon kreatív, nagyon jól forgatja a szavakat és mintha egy kis fantasys beütést adna a verseinek.
László Noémi - jól hangzó, elgondolkodtató versek kicsavart igazságokkal.
Mező Ferenc - frappáns, lényegretörő.
Tandori Dezső - rövid és lényegretörő versek.
Tóth Krisztina - kreatív témák és jó szóhasználat jellemzi a verseit.
Ughy Szabina - néha mindenkiben megforduló gondolatokat fogalmaz meg, mégis kreatívabb, mint egy átlagember.
Várady Szabolcs - bemutatja, mennyire leredukálható egy gondolatfolyam.
Závada Péter - azt hiszem, egyszerűen csak szeretem
Kedvenc verseim a kötetből:
Beck Tamás: Nyelvtan
A csend nemzetközi nyelv, akár a
zene vagy a matematika. Mégis
akcentussal beszéled. Pedig a csendben
nincsenek rendhagyó mozzanatok,
grammatikája sem ismer kivételezést.
Magányos, rokontalan idióma,
élők rendkívül nehezen tanulják.
Csupán elvétve vegyülhet bele
csecsemősírás, halálhörgés, mint
jövevényszavak.
(37. oldal)
. . . . .
Follinus Anna: II.
Körömmel tépték a verset belőled,
s hogyha nem ment, írtak helyetted párat,
pedig lelkedben, miképp néma kőben,
ott élt a szöveggé ránduló bánat.
Ki ha volt, csak magával, elégedett,
a vad vitákba bele sosem fáradt:
örökké hajtott és mindent kevesellt -
szavaiból nyílt önakarás áradt.
Hiába sírtál te s ordított a vers,
hiába úsztatok mindketten vérben,
hiába látta, hogy a földön heversz,
vagy menekülnél bárhova a térben -
nem hagyott saját ritmusodban írni,
magadba zárt emlékeidhez térten,
mert semmibe vette azt, ki megsínyli,
hogy nem létezhet, csupán hozzá mérten.
Bárha birokra keltél épségedért,
önvédelmed azonmód kigúnyolták.
Magával mos össze, aki félreért:
mi benned folyó, hozzá érve holtág.
Írsz, s fölülírni nem fog többé senki -
még a Rorschach-tesztben is tisztán ott áll,
hogy tudatod mindazt verssé hegeszti,
mi beléd nőtt, mint fém, ha fába rozsdáll.
(80-81. oldal)
. . . . .
Ijjas Tamás: A féltékenységről
Egy táska vagy, benned a pénztárcám,
az irataim, minden, amiről beazonosítható
vagyok, benned az esernyőm mindig,
állandóan azzal számolok, hogy leszakad
az ég, benned a bérlet, ne kelljen kilométereket
gyalogolni, és annyi hamis biztonság még,
a vállpántodba kapaszkodom, ha nem lógsz
a nyakamban, mintha nem lenne helyén
a fejem, hozzám nőttél, és egyre több súlyos
holmit pakolok beléd, hogy jobban érezzelek,
minél nehezebb vagy, annál nehezebb
a tolvajok dolga, minél nehezebb vagy,
annál jobban rettegek mégis, hogy elvesztem
veled együtt egyszer a személyazonosságom,
a védelmet a rossz idő elől, elvesztem
mindenem, az egész logikusnak tűnő rendet,
rettegek, hogy mégis letép egy tolvaj,
és nem marad más, csak a pánt piros nyoma
bőrömbe mélyedve, nem marad más, csak
amit engedtem, hogy kiharapj belőlem.
(115. oldal)
. . . . .
Markó Béla: Utolsó fohász
Visszahúzódom egyetlenegy versbe,
amelynek alig néhány sora van,
aztán tovább, egy mondatban alany
vagy állítmány leszek, hogy így-úgy egybe-
foghassam még a mondatrészeket,
míg egymástól elválnak mindörökre,
minth a borsóhéjból kipörögne
s szétszóródna a mag, nem én leszek
a tobzódó kert, darabokra törnek
a rózsaszínek, sárgásbarnák, zöldek,
most már egy szó vagyok csak, ha vagyok,
s ami külön van, azon nincs hatalmad,
nem tőled függ, hogy éljek-e vagy haljak,
vedd vissza minden képződ és ragod!
(169. oldal)
. . . . .
Meliorisz Béla: Igyekszünk
mintha félelem nélküli szakaszába
fordult volna a létezés
elhagytuk az idejétmúlt álmok
a kimerítő várakozás tereit
föllélegzünk mint amikor vége lett az iskolának
s hogy kizártuk mindennapjainkból a hiábavalóságokat
most sirályok vijjogásától kísérve
csomagok nélkül lépkedünk
a part nyártól felforrósodott kövein
és közben az időtlenség szél hordta szavait
igyekszünk memorizálni
(181. oldal)
. . . . .
Németh Gábor Dávid: Feltételes reflex
Azt mondtad, szerinted maximum hetven
évig fogsz élni. Az 25 550 reggel.
Persze, valamivel kevesebbel kell
számolni. Neked biztonságot
adtak a számok, hogy a kertkapuig tizenhét
lépés, ezalatt kilenc hópehely esik a kávédba.
Vajon számít-e neked, hogy ez hányadik
reggel? Kilencezer körül lehet.
Ahogy esténként elaludtál a buszon
hazafelé, és eggyel tovább mentél mindig,
úgy reggelente is eggyel tovább álmodtál.
Nem keltettelek fel, nem akartam beszélni,
gyenge kifogásokkal mentegetőzni, amiben
az volt a legrosszabb, hogy elfogadtad őket.
(196. oldal)
. . . . .
Nyerges Gábor Ádám: Körülnézve sejtetted
Szokni kell még a hát görbülését,
rogyasztani a térdet,
s hogy egy idő után az elnézést
hiába kérted.
Nézz fel, te hülye,
ma este is csillagtalan az ég.
Ha dülöngélsz, meglöttyen,
mint egy kormos, beáztatott fazék.
Így múlhatott el a jóindulat.
Észre sem vetted.
Rossz csillagzatod nem látszik, ahogy
körülnézve sejtetted.
Minden hibád apró és
súlyos, mint egy odakozmált ebéd.
Sikálni már kár,
csak nézd kilátásaid zárt egét.
(202. oldal)
Egyéb gondolatok, amik megfogtak:
mit tegyek ha egyszer minden elmúlt
és a helyén nem maradt semmi sem
(23. oldal, Antal Balázs)
nem egyetlen pillanat voltam hanem az évszázadok terrora
ha szállt is vállamra idő elhessegettem onnan
(77. oldal, Fenyvesi Orsolya)
bár itt vagy, mondja, még egyáltalán nem érkeztél meg,
bár megérkeztél, valójában még nem vagy itt
(91. oldal, Garaczi László)
búra alatt aszalódó, rossz fényű, nyitott mondat voltam
(126. oldal, Kabai Lóránt)
Bocs, ha túl sokáig éltem.
(217. oldal, Pollágh Péter)
A pontnak tömörségében
sem múlt, sem jövő nem fér el.
(270. oldal, Ughy Szabina)
Összességében
Nem nyerte el annyira a tetszésemet, mint a korábban olvasott 2019-es és 2022-es kötetek. Több kedvenc verset avattam, mint általában, de összességében durvábbnak, nyersebbnek találtam a műveket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése