Egy könyvmoly életében előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor egy kötetet a kezébe véve azt kívánja, bárcsak ne olvasta volna még, bárcsak újra először átélhetné. A könyvespolcom rendezésekor belém hasított ez az érzés, ezért úgy gondoltam, írok róla egy rövid kis bejegyzést.
Talán nem meglepő, hogy a kedvenc könyveim közül válogattam, hiszen ezek voltak rám a legnagyobb hatással. Nagyon régen olvastam először ezeket a történeteket, ezért már nem is emlékszem, milyen érzelmeket keltettek bennem. Elgondolkodtam, hogy hatnának rám most, valamint hogy idősebb fejjel is ugyanannyira tetszenének-e, mint gyerekként.
Harry Potter sorozat
Aki ismer, tudja, mennyire imádom a sorozatot. A filmeken nőttem fel - mióta az eszemet tudom, Harry Pottert néztem és már öt évesen is a kedvenc filmeim közé soroltam őket. Nagyjából tíz éves lehettem, amikor a nagypapámmal elmentünk a városi könyvtárba kikölcsönözni a kötelező olvasmányt, de persze nem csak azt vittem haza magammal, hanem a Harry Potter első három kötetét is. Mivel a sztorit már ismertem, többnyire nem lepődtem meg a cselekményen.
Nem bánom, hogy az életemnek ennyire szerves része volt a Harry Potter, hiszen a rajongásomnak köszönhetően az emberi kapcsolataim is kovácsolódtak, és nagyon jó programokon vehettem részt - többek között HP találkozón, kvízesten, vagy éppen Harry Potter témájú farsangi bulin, ahol Hisztis Mirtillként találkozhattam az élethűen utánzott Dumbledore-ral és Piton Professzorral.
Szabó Magda: Abigél
Tizenhárom voltam, amikor ezt a könyvet olvastam. Tulajdonképpen csak egy-két fejezete lett volna melegen ajánlott olvasmány, nagymamám mégis megvásárolta nekem három másik kötelezővel egyetemben. Emlékszem, a teraszon olvasgattam őket többnyire a zöld pizsamámban és a kiskutyámmal játszottam közben.
Már fogalmam sincs, hogy éreztem magamat a könyv befejezése után, nem emlékszem, hogy sírtam-e rajta, mindenesetre a következő évben szintén elolvastam, majd az azutánira is be volt tervezve. Ez már nem valósult meg, mert rengeteg más olvasnivalóm is akadt közben, idén azonban már tényleg szeretném újraolvasni. A sok év kihagyástól persze még nem lesz olyan, mintha először olvasnám.
Patrick Ness - Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Tizenkilenc évesen olvastam először a könyvet, és nem is gondoltam, mekkora hatással lesz rám. Azt hittem, csak egy sima mesekönyv, rövidsége miatt pedig az elsődleges célom az elolvasott könyvek darabszámának növelése volt. Emlékszem, hogy nagyon letaglózott, és a napom hátralévő része az olvasottakon való töprengéssel telt. De sokkal több van benne, mint amennyit első olvasásra kivettem belőle, így mára már azt kívánom, bárcsak nyugisan ültem volna le vele, minden apró részletre odafigyelve.
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
Azt már tudjuk, hogy A kis herceg elsősorban nem gyerekeknek szól, én mégis úgy gondolom, gyerek voltam még, amikor először olvastam. Nem nagyon tudtam mit mihez kötni, így a mélyebb értelmébe sem mentem bele, beskatulyáztam és mélyen alábecsültem.
Mára már sokkal több élettapasztalattal rendelkezem, és az évek során a szimbolikus képekhez is sikerült jelentést társítanom - mégsem tudom elmagyarázni, számomra miről szól. Még mindig nem. Pedig újra és újra elolvasom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése