Tera Lynn Childs: Just For Fins – Hableányok, ne sírjatok! (Hableányok kíméljenek 3.)


Fülszöveg
Amikor mindent egy lapra kell feltenni – a szerelmet és a Föld jövőjét is!
Amikor Lily Sanderson úgy dönt, hogy Vízililiom hercegnőként Thalasszinia, a sellőkirályság trónörököse marad, tisztában van azzal, hogy nem könnyű pancsikálás vár rá a part menti habokban. Mivel az előző éveket a szárazföldön töltötte, abban sem lehet biztos, hogy elég ikra van benne egy birodalom vezetéséhez. De fejest kell ugrania a mély vízbe, ha Tellinnek tett ígéretét be akarja tartani, mert a fiú királysága megszenvedi a klímaváltozást. Lily hamarosan rájön, hogy a probléma hetedhét tengerre vonatkozik, ezért ki kell békítenie és együttműködésre bírnia a civakodó uralkodókat.
Amikor azt hiszi, végre kisimultak a hullámok, egy réges-régi törvény azzal fenyegeti, hogy örökre el kell válnia szerelmétől, a szárazföldlakó Quince-től. Sikerül-e együtt átúszniuk a nehézségeken?

Véleményem
Ez a könyv már szinte csakis a klímakatasztrófáról szólt, hatalmas frusztrációt okozva ezzel. Nem éreztem helyénvalónak a szerelmi szálra fektetett hangsúlyt, a figyelmemet viszont legalább el tudta terelni a mérhetetlen szorongásról.
Lily érezhetően felnőtt a feladathoz - már ami a szörnytriót illeti, ugyanis rendkívül szellemesen áll ki saját magáért és a barátnőjéért velük szemben. A célközönség tagjai közül sokan példát vehetnek majd róla.
Thalasszinia folytonos fényezése és Dosinia viselkedésének túl hirtelen megváltozása - valamint Lily Dosiniához való hozzáállása - végig bosszantó volt. Ahogyan az is, hogy nem tudtam eldönteni, a palota teljességében víz alatt van-e, vagy levegő van benne. Lily ugyanis átöltözik, a tengerben a lábával rúgkapálózik, miközben elvileg uszonyt növesztett; és aminél teljesen elvesztettem a fonalat: arcot mos, majd törölközővel megtörli az arcát. 
Még egy bosszantó dolgot ki kell emelnem, bár ez annyira nem negatívum: mérhetetlen mennyiségű sushit esznek a regényben. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy egy óra alatt csupán tíz oldalt haladtam akönyvvel, mert folyamatosan a konyhába járkáltam valami harapnivaló után kutatva. Végül kocsiba ültem és vettem két csomag sushit, utána pedig már be tudtam fejezni a könyvet. Tehát sushikedvelők: tárazzatok be!

Összességében

A sorozat kötetei

Megjegyzések