A Pokoli szerkezetek trilógia lezáró kötete esetében minden olvasó biztos lehetett abban, hogy Cassandra Clare valami nagyot és letehetetlent fog alkotni. Ez végül sikerült neki. Minden fronton csavart egyet a cselekményen, az olvasók fantasztikus befejezést kaptak.
Korábban is említettem már, hogy az írónő profi módon képes az érzelmek átadására és a hangulat megteremtésére, itt azonban - főleg az érzelemátadás terén - még kiemelkedőbb munkát végzett. Ritkán sikerül elsírnom magam könyveken, itt azonban többször is elég közel álltam hozzá. Rengeteg megható jelenetet kapunk, és nem feltétlenül a romantikus szálon. Will és Jem jelenetei különleges szerepet töltenek be a könyvben, de hasonló melegséget éreztem Sophie és Tessa között. Ugyanígy Henry és Magnus közös jelenetei valahogy végtelenül helyénvalónak érződtek. Az első olvasásból ez nem maradt meg, most viszont vágytam volna még több ilyesmire.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Tessa Graynek boldognak kellene lennie – elvégre minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre sokasodnak a baljós jelek a londoni Intézet árnyvadászai körül. Új démon bukkan fel, akit vér és titok fűz Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dolog kell, hogy megvalósítsa a tervét: Tessa.
Veszély, árulás, titkok, varázslat, szerelem és veszteség szálai kaszálódnak össze, ahogy az árnyvadászok a pusztulás szélére sodródnak e lélegzetelállító zárókötetben.
Ha már szereplőpárosoknál tartunk, Will és Tessa még mindig viszi nálam a prímet, legyen köztük bármilyen viszony. Tessa és Jem románca számomra továbbra is óriási hülyeségnek tűnik, egyszerűen nem érzem köztük úgy a kémiát, mint Will esetén. A szerelmi háromszöggel kapcsolatosan azt az elvet vallom, hogy ha két ember között nem tudsz választani, akkor egyiket se válaszd. Tessa ilyen fényben egy kicsit veszített a szimpátiámból, sőt, egyik húzásával (igen, azzal) nálam is kicsapta a biztosítékot. A fő szerelmi szál komplexitása és elnyújtottsága miatt felüdülés volt a mellékszereplők románcairól olvasni, főleg a Lightwood testvérpáréról, még úgy is, hogy Gideont és Gabrielt csak az őket érdeklő lányok alapján tudom beazonosítani (itt szerintem nem volt túl szerencsés a névválasztás).
– A lelkek, akik szeretik egymást, a következő életükben is megtalálják egymást.
98. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2016
546 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633733868 · Fordította: Kamper Gergely
A cselekmény, mint már említettem, fantasztikusra sikerült. Minden szál el lett varrva és nem maradtak megválaszolatlan kérdések. Feszeget bizonyos erkölcsi kérdéseket, melyekbe a spoilermentesség érdekében most inkább nem mennék bele. Összességében viszont egy izgalmas és kreatív lezárást kapott a trilógia - melynek elolvasását (a megjelenési sorrendtől eltekintve) mindenképpen A Végzet Ereklyéi előtt ajánlom.
Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből.
491. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2016
546 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633733868 · Fordította: Kamper Gergely
A sorozat kötetei
Megjegyzések
Megjegyzés küldése