Baráth Katalin: Aki gróf úr akar lenni

Talán mondanom sem kell, hogy az Aki gróf úr akar lenni című kötetben a borító volt az, ami először megfogott - na meg persze a cím. A történetet ismerve azonban úgy gondolom, sokkal mutatósabb lett volna egy pár fekete rigó a borítón, és a megjelenő színekkel is szép kontrasztot alkotott volna.

[könyvadatlap]

Baráth Katalin alternatív történelmi regénye a 19. század "mi lett volna, ha?"-eseményeit mutatja be humorosan, gördülékeny írói stílussal. Mivel a történelmi kor hasonló, szeretném kiemelni, hogy Baráth Katalin tollából mennyivel könnyedebb volt, mint Böszörményiéből az Ambrózy báró esetei során. Annak ellenére, hogy a történelem nem az én asztalom, nagyon élveztem a könyvet, filmszerű epizodikussága és sokszor csípős humora kifejezetten szórakoztatóvá tette.

Mialatt Angliában Jane Austen a legújabb regényét körmöli, addig Magyarországon egy balsorsú grófkisasszonyt csak a házasság menthet ki szorult helyzetéből.
Ám a kisasszony legalább olyan makrancos, mint amilyen ágrólszakadt. 

A szomszéd kastély urának jobbkezét, egy fortélyos, közrendű férfit szintén csak a házasság segítheti hozzá, hogy följebb kapaszkodjon a ranglétrán.
Ám a férfi legalább olyan csapodár, mint amilyen becsvágyó. 

Ők ketten talán megakadályozhatják a merényletet, amely végveszélybe sodorná az országot. Nincs visszaút: együtt kell menekülniük kémek, titkos társaságok és egyéb ármányok – no meg az esküvő fenyegetése elől. 

Baráth Katalin nyolcadik regényében kaland, intrika és csipkelődő főhősök várnak minden olvasót, aki szívesen elmerülne egy színes és derűs történelmi mesében.

A cselekmény nem tömény történelem, és szerencsére nem tömény romantika, bőven férnek bele kalandok. Izgalmas, fordulatos, és bár középen kicsit leül a szereplők mélyebb megismerése érdekében, a végére ismét eseménydússá válik, ami kárpótolni tudott. Olyan fontos társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, melynek szeletei a mai, modern korban is jelen vannak - a társadalom ítélete a vénlányokról, és a vénlányság elfogadása; a jobbágyság és a nemesség (vagy ha akarjuk, a pénzes és a nem pénzes) rétegek közötti éles ellentétek; a rangon aluli házasság; vagy éppen a társadalmi megfelelésre való kényszer és a belső értékek disszonanciája.

A kötet szereplői már az első fejezetekben szimpatikussá váltak. Helén, a pénztelen grófi vénkisasszony, és Vince, a nőcsábász, felkapaszkodott paraszt kapnak központi helyet a történetben. (Vince nőügyein egyébként kifejezetten jót mosolyogtam.) Kettejük dinamikája fergeteges szituációkat szül, amelyeken a karakterek humorának köszönhetően még nagyobbat nevethetünk. Kapcsolatuk, hajlíthatatlanságuk életszerű, kétélű fegyver.

Bármennyire is tetszett a könyv, számomra hiányzott belőle valami plusz. Elég egyértelműen kiderül, hogy az írónő eredetileg sorozatnak szánta a történetet, én azonban nem érzek benne ennyi potenciált - élvezném Helén és Vince csipkelődéseit, de minden szál el lett varrva.