Oly sokáig voltam úr, hogy így is úr szeretnék maradni – vagy legalábbis ne legyen, ki fölöttem uraskodjék.
42. oldal, Európa, Budapest, 2022
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635046195 · Fordította: Sóvágó Katalin
A
Drakula világirodalomra és popkultúrára gyakorolt
hatása vitathatatlan. A misztikus figurát rengetegen dolgozták fel vásznon, melyek közül a személyes kedvencem a
Hotel Transylvania. Az animációs film csak tovább mélyítette bennem a Drakula grófról kialakított titokzatos képet, melyhez természetesen azon a könyvek is hozzájárultak, melyek vámpír főszereplőinek inspirációja volt a gróf. Éppen ezért már nagyon vártam, hogy "személyesen" is megismerhessem ezt a különös alakot, a találkozás azonban végül nem úgy alakult, ahogy eredetileg szerettem volna.
Felépítését tekintve a
Drakula napló- és levélregény egyben, amely az én tetszésemet egyáltalán nem tudta elnyerni. Főleg a könyv elején rengeteg volt az oda-vissza ugrálgatás időben és szemszögek terén egyaránt, nehezen lehetett követni az eseményeket, és őszintén szólva egy jó darabig unalmasnak is éreztem. További nehezítő tényező volt, hogy Stoker stílusa nem igazán akart csúszni, és a szöveg betűmérete sem lelkesített. Nehezemre esett kézbe venni a könyvet, és egészen a 120. oldalig nem rántott be.
Jonathan Harker, az ifjú londoni ügyvédbojtár az erdélyi Kárpátokba utazik a dúsgazdag Drakula gróf kastélyába, hogy egy angliai ingatlan megvásárlásában a várúr segítségére legyen. Nem is sejti, valójában minek köszönheti a meghívását, hogy mit tervez Drakula, és hogy pokoli tervével milyen szörnyűségeket készül a világra szabadítani.
Csikordul a várkapu, a házigazda szívélyesen köszön:
– Drakula vagyok, legyen üdvözölve házamban, Mr. Harker!
Hány éves lehet ez a hegyes fogú, fura várúr: hetven?, nyolcvan?, száz?
Mire Harker rájön, hogy négyszáz, már szinte késő, csak egyvalaki segíthet: a vampirológia holland szakértője, dr. Abraham van Helsing. Vele szövetkezve igyekszik Jonathan „megmenteni a világot”, hiszen abba – emberi számítás szerint – ő maga is beletartozik menyasszonyostul. Van Helsing mindent tud: hogy Drakula irtózik a napfénytől, a fokhagymától és a kereszt jelétől, és hogy a vámpírokat csak a szívükbe vert karóval lehet elpusztítani…
120 évvel ezelőtt, 1897-ben jelent meg angolul a vámpírtörténetek klasszikusa. A dublini születésű Bram Stoker (1847-1912) Vámbéry Ármintól hallott Drakuláról. Hosszas könyvtári kutatómunka eredményeképpen írta meg ezt a fojtottan erotikus horrort, amelyből az idők során számos színpadi és filmfeldolgozás született. A vámpír gróf talán legemlékezetesebb megszemélyesítője mindmáig a „halhatatlan” Lugosi Béla.
Legyen üdvözölve a mű teljes fordításában, kedves olvasó!
A reménytelenségnek is megvannak a maga szélcsendjei.
70. oldal, Európa, Budapest, 2022
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635046195 · Fordította: Sóvágó Katalin
A cselekmény aztán a 120. oldal környékén beindult, amikor is egy átmeneti időre letehetetlenné vált a Lucy életéért való küzdésnek köszönhetően. Amint ez lecsengett, megint
unalmassá vált a történet, és sajnos ezt az izgalmi faktort egészen a végéig nem sikerült visszahoznia. Ez nem feltétlenül a könyv hibája - a modern ember felgyorsult életviteléhez képest a
Drakula rettenetesen lassú, születésekor viszont biztos vagyok benne, hogy sokkal mélyebb érzelmeket váltott ki az emberekből. Éppen ezért inkább J.D. Barker és Dacre Stoker
Dracul-ját ajánlanám azoknak, akik szeretnék megismerni a Drakula-sztorit, de közben vágynak az események gyors egymásutánjára és a magasabb horror-faktorra.
A kor jellemzője a romantikus monológok és hosszú körmondatok használata, mely ebben a könyvben is erősen megjelenik. Ezeknek is köszönhető, hogy sokszor 50 oldal cselekményét össze lehetne foglalni néhány mondatban – vagyis a történet rettenetesen elnyújtott és sok benne az üresjárat, az én ízlésemnek legalábbis. A szereplők gyakrank adtak egymásnak az én szememben hiányos magyarázatokat és logikai láncolatokat (még akkor is, ha csak apróságok hiányoztak), illetve többször bután viselkedtek. Az például rettenetesen zavart, amikor a kontextusban egy hatalmas indikátort nem vettek észre, besöpörték a szőnyeg alá a problémát, hogy később valami sokkal nagyobbal kelljen megbirkózniuk.
[...] amíg a nő szíve szabad, addig remélhet a férfi.
88. oldal, Európa, Budapest, 2022
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635046195 · Fordította: Sóvágó Katalin
A nem túl jó élményemet tovább rontotta a szöveg tördelésének rengeteg hibája. Több párbeszéd is egybefolyt, vagy éppen egy megszólalás csúszott több sorba, így aztán nagyon kellett figyelni, mikor ki szólal meg, és kivel kommunikál épp. Elgépeléseket is bőven találtam, a dupla mássalhangzókat pedig az esetek nagyjából felében rosszul használták, így szülve "gygy" és "lyly" karaktersorokat, a "profeszszor" szó pedig többször így, rosszul leírva jelent meg. Remélem, a többi kiadásban ezeket a hibákat nem követték el, és másnak jobb élménye lesz a szöveggel, mint nekem volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése