Miután
A Köd Hercege elnyerte a tetszésemet, alig vártam, hogy olvashassam a folytatást, mit sem sejtve arról, hogy egy
teljesen új történetet fogok kapni, melynek valójában
semmi köze az első kötethez - leszámítva talán a "ködöt", azt a misztikus hangulatot, ami Zafón könyveit belengi.
Az
Éjféli palota egy
roppant izgalmas jelenettel nyit: Peake hadnagy két csecsemővel a karjában és két tölténnyel a revolverében menekül néhány bérgyilkos elől, majd a gyerekeket a jobb túlélési esélyek érdekében valaki más gondjaira bízza. A történet legfontosabb szereplői aztán ez a két gyerek lesznek, akik a Ben és a Sheere neveket kapják.
Kalkutta, 1932 májusának utolsó napjai: minden idők legforróbb hónapjának végén hó hullik a paloták városára. A sűrűn zúduló hópelyhek takarója alá kerülő Bengáli-öböl partján azonban ezt megelőzően egy tüzes, szikrákat hányó, lángoló, elszabadult vonat – ablakaiban sikoltozó gyerekekkel – vágtat át az éjszakai utcákon, egyenesen a St. Patrick’s árvaházat célozva, hogy a tizenhatodik születésnapjukat ünneplő, az életbe kilépni készülő titkos testvériség, az Eljövendők Társaságának tagjait elpusztítsa. A mozdonyt egy tűzdémon irányítja, aki gonoszságával a rettenet magvait ülteti el a városlakók szívében. Ám az árvákat, Bent, Sheere-t, Isobelt, Szirádzsot és a többieket kemény fából faragták, a jövőjük érdekében nyomozni kezdenek titokzatos múltjuk iránt, hogy szembeszállhassanak a lelkükre pályázó sötét árnyékkal.
Az Éjféli palota a világhírű, idén fiatalon elhunyt spanyol szerző, Carlos Ruiz Zafón Köd trilógiájá-nak második, önállóan olvasható, tartalmilag az elsőtől független kötete, mely azonban a vele asszociatív kapcsolatban álló A Köd Hercege című első regényhez hasonlóan nem nélkülözi a misztikus legendákkal övezett rejtélyes kalandokat. Amelyek aztán továbböröklődhetnek a holt lelkek titkos suttogása írta láthatatlan oldalakból álló könyvekben.
Már a nyitójelenetnél egyértelművé válik, hogy az
Éjféli palota sokkal sötétebb, durvább, és véresebb olvasmány, mint
A Köd Hercege volt, emiatt aztán biztosan nem nevezném ifjúsági regénynek - hiszen nem a főszereplők életkorától lesz valami ifjúsági regény.
Horrorisztikus elemet is sokkal többet alkalmaz a korábbinál, és ezek már bizony nem "
soft-horror" elemek, hanem valódi félelemre okot adó történések és motívumok. Ezek miatt maga a történet számomra kissé nehezen érthetőnek, az összkép zavarosnak és alkalmanként követhetetlennek bizonyult. A valóságtól nagymértékben elrugaszkodik, ami a cselekményt számomra unalmassá tette - valószínűleg a tetőpontot is emiatt éreztem laposnak.
– Valójában ki a bolond? – vetette fel Dzsaváhal. – Az, aki meglátja felebarátja szívében a szenvedést és mindenáron a békére törekszik? Vagy az, aki úgy tesz, mintha nem látná, ami körülötte történik? A világot a bolondok és a képmutatók alkotják [...].
325. oldal, Európa, Budapest, 2020
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043309 · Fordította: Báder Petra
Kijelenthetjük tehát, hogy a trilógia első része után ez a kötet
csalódás volt - pedig nagyon vártam és nagy reményeket fűztem hozzá. A hangulata és a horror-elemekkel való játszadozása továbbra is kiemelkedő volt, valamint Zafón kedvelhető karaktereket sorakoztatott fel, akikkel könnyű volt azonosulni - kivéve a "gonoszt", akinek a motivációi ugyanis további tisztázásra szorultak volna. Bár maga a szöveg továbbra is gördülékenynek bizonyult, a cselekmény nagy része és a hosszú fejezetek elvették a kedvemet az olvasástól. Bízom benne, hogy a trilógia lezáró kötete ezeket a hibákat nem követi el, és ugyanannyira fogom élvezni, mint
A Köd Hercegét.
Összességében
A trilógia első kötetével ellentétben ez most annyira nem fogott meg, nem olvastatta magát, és kisebb csalódásként könyveltem el. Az első résszel a cselekményt belengő hangulaton, a "ködön" kívül semmi nem köti össze, teljesen önálló, Zafón többi könyvétől függetlenül olvasható - ami nem válik előnyére.
A sorozat kötetei
>> 2. Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota <<
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése