A Legyek Urával nagyjából azóta szemeztem, hogy A Szent Johanna Gimit elolvastam, hiszen a sorozat főszereplője, Reni is olvasta ezt a könyvet. A cím egyből megfogott, az pedig csak hab volt azon a bizonyos tortán, hogy egyébként egyetem alatt Golding klasszikusa számomra kötelező olvasmány lett volna. Akkor sem időm, sem energiám nem volt rá, tavaly viszont egy "véletlen" eltévedésem alkalmával a könyvesboltban kötöttem ki, ahol Salinger Rozsban a fogójával együtt vásároltam belőle egy példányt, majd mindkettő landolt az idei olvasmánylistámon.
Saját magam is meglepődtem, hogy az ismerősi körömben mennyire negatív visszhangot váltott ki a könyv, nekem azonban ezekkel a véleményekkel ellentétben nagyon tetszett - ha még sokáig motoszkál az agyamban, kénytelen leszek kedvenccé nyilvánítani. Mások azt kifogásolták, hogy a cselekmény unalmas és rengeteg kérdésre nem kapunk választ. Mintha nem is ugyanazt a könyvet olvastuk volna. Számomra letehetetlennek bizonyult, szívesen olvastam, és bár tényleg vannak nyitva hagyott kérdések (például a felnőttek hiányával, a repülővel, és a disznóknak a szigeten való megjelenésével kapcsolatosan), úgy éreztem, nem is kell őket lezárni, és a történet ezek nélkül is élvezhető.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Egy csapatnyi angol kamasz, akinek repülőgépe lezuhan egy lakatlan szigetre, nekilát, hogy Robinsonként megpróbálja újrateremteni a civilizációt. A fiúk testületeket választanak, törvényeket hoznak, igyekeznek ésszerűen berendezni életüket, ahogyan a brit gyarmatosító szellemet dicsőítő kalandregényekben szokás. A Legyek Urának azonban más a végkifejlete: ezek az alig tizenéves gyerekek fokozatosan elvadulnak, lehámlik róluk a civilizációs máz, és immár nem komiszak, hanem gonoszak, ölni is képesek, és félelmükben csinálnak maguknak istent, aki megfelel démonikus mivoltuknak: a Legyek Urát. Azt teszik, önmaguktól, saját bensőjüktől vezérelve, amit ez a század tett a legszörnyűségesebb időszakaiban.
William Golding, akit 1983-ban életművéért Nobel-díjjal jutalmaztak, regényében korunk alapélményét dramatizálja megrázó lélektani és gondolati hitellel. A Legyek Ura (1954) méltán számít a mai angol irodalom egyik klasszikus alkotásának.
Mivel A Legyek Ura régóta a radaromon volt már, elegendő idő telt el, hogy nagyjából mindent el is felejtsek róla. Így aztán kijelenthetjük, hogy mindenféle előzetes tudás nélkül vágtam bele az olvasásba. Meglepett, hogy mennyire kegyetlen, mai szavakkal élve rengeteg bullying történik benne, ugyanakkor azt gondolom, a lehető legpontosabban mutatja be az emberi lélek legsötétebb zugait - kivételesen nem felnőtteket, hanem gyerekeket használva eszközül. Bár a legelső pillanattól fogva sejtettem, mi fog történni, egy-két fordulaton mégis nehezen tettem túl magam és teljességgel letaglózott a történet. Bevallom, voltak váratlan fordulatok is, melyekre számíthattam volna, ha egyes szereplőkről nem a lehető legjobbat feltételezem.
– […] Én tudom, hogy nincs semmiféle szörny… Mármint olyan karmos meg minden… sőt azt is tudom, hogy félelem sincsen.Malacka hallgatott.– Kivéve…Ralph idegesen fészkelődött.– Kivéve mit?– Kivéve, ha emberektől félünk.
128. oldal, Európa, Budapest, 2023
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635047598 · Fordította: Gy. Horváth László
Ahogyan Golding szerette volna, Ralph, Malacka és Simon szimpatikus karakterekké váltak, míg Jack Merridew egyáltalán nem, még ha a motivációit valahol meg is értettem. A történet alapvető problémája két erős személyiség, Ralph és Jack egymásnak feszülése. Mindkettejük prioritása - a túléléshez egyaránt szükséges hús és tűz - érthető. Mégsem tudják megértetni magukat egymással. Ahogy a gyerekek lelkének állatias része egyre inkább előtérbe kerül, a cselekményt az erőszak, a csordaszellem, és a harciasság határozza meg, miközben olyan morális kérdéseket fenyeget, melyekkel kapcsolatosan a felnőttek is csak nehezen tudnának dűlőre jutni.
[…] Ha nem jutunk haza, nemsoká mind lüttyők leszünk.
252. oldal, Európa, Budapest, 2023
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635047598 · Fordította: Gy. Horváth László
Az alaphelyzet egy reménytelennek tűnő, félelmekkel teli szituáció, mely már sokszor felüthette a fejét a mi gyerekkorunkban is: "mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?". Arra biztosan senki nem gondol, hogy ilyenkor az emberben mennyi érzelemnek és indulatnak van hely, melyek az első pillanattól folyamatosan feszítik, fokozzák az amúgy is éles helyzetet. Előre borítékolható a veszteség, csak az a kérdés, mekkora is lesz valójában. Azt pedig, hogy a gyerekek sokszor gonoszabbak a felnőtteknél, eddig is tudtuk, egy ilyen történetben látni azonban sokkal borzasztóbb.
[…] az emberek sohasem olyanok, amilyennek hisszük őket.
82. oldal, Európa, Budapest, 2023
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635047598 · Fordította: Gy. Horváth László
Összességében
Letaglózott a történet, és azóta sem hagy nyugodni. Sokakkal ellentétben nem tartom unalmasnak, számomra letehetetlennek bizonyult a könyv és szívesen olvastam. Bár tényleg hagy hátra megválaszolatlan kérdéseket, úgy gondolom, ezeket nem is feltétlenül kell lezárni, hiszen így is élvezhető és értékelhető a cselekmény.
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése