STOP! FELNŐTT TARTALOM!
TRIGGER WARNING: BDSM, mentális betegségek, szexuális perverzió
Tavaly, amikor olvastam, annyira tetszett a Loveclub, hogy nagyjából a kötet felénél járva be is szereztem a folytatásokat, sort azonban valahogy mégsem sikerült keríteni rájuk. Mivel a magyar szerzős kihívásom idénre is meghirdetésre került, végül úgy döntöttem, ennek keretein belül elolvasom a Bomlást, az Aktust pedig a folytatásra váró sorozatok kupacába tettem, mert kétlem, hogy egy akkora monstrumot egy hónap alatt el tudnék olvasni, így az a kötet egy esetleges jövő évi kihívásban már nem játszik.
Bár ismét egy izgalmas és fordulatos történetet kapunk, sokkal elborultabbnak éreztem, mint a Loveclubot. Míg az első rész egy erős 4-es értékelést ért el nálam, a második csak egy gyengécskét tudott, csak az mentette meg a 3-as értékeléstől a könyvet, hogy az utolsó közel 100 oldal nagyjából letehetetlen volt.
Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.
Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról – szigorúan 18 év feletti olvasóknak.
Lehet, hogy az emlékeim csalnak, de teljesen másnak éreztem a Bomlást az első kötetnél. Jobban megismerhetjük Lengyelt, kinyílik a személyisége - korábban pont azt nehezményeztem, hogy nem tudunk róla semmit. Viszont most, hogy megismerhettük a múltját, számomra kissé "kicsavarodott" a karaktere, egyáltalán nem szimpatizáltam vele már, kezdtem kissé manipulatívnak érezni. Remélem, ez a folytatásban változni fog, mert egyébként van benne potenciál.
A könyv hangulatát tekintve is nagyban eltér a Loveclubtól. Érezhetően kevesebb volt az erotikus jelenet, és ezek - érthető módon - sokkal durvábbak voltak. Bár nincs kifejezetten olyan helyszín, ahova tökéletesen passzol egy krimi, furcsa volt a fényűző hotelt és a Szilvia könyvében emlegetett padláslakást elképzelni.
Máshogy csillog a női szem, ha minden rendben van a szexuális életünkkel. Egy nőnek is vannak igényei, drágám. Ezen nincs mit szégyellni.
24. oldal, Ulpius-ház, Budapest, 2013
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632546919
Apropó, Szilvia - a könyve valami borzalom, a nő pedig felkerülhetne a legidegesítőbb női karakterek listájára. Felépítés szempontjából viszont praktikusnak találtam Szilvia könyvét, hiszen több szálon ismerhetjük meg a történéseket és bepillantást nyerhetünk a selyemfiú életébe is. A könyvnek a nyomozás szempontjából nem meglepő módon fontos szerepe lesz, Lakatos Levente pedig úgy csöpögtette az információkat, hogy az olvasó kicsit lemaradva érezze magát, ösztökélve ezáltal arra, hogy minél gyorsabban olvassa a történetet.
Bonyolult, árnyalt karaktereket sorakoztat fel a könyv, akiknek a kapcsolatrendszerét sem mindig egyszerű átlátni. Éppen ettől lesz emberibb és hitelesebb az egész. Az egyetlen szerethető szereplőnek most mégis Klaudiát éreztem, Dóra pedig végig rettenetesen irritált. (Egyébként miért nincsenek becézve a karakterek? Ettől olyan rideg az egész.)
A kötet életszagúságát tovább hangsúlyozza a halvány szerelmi szál, mely nagyon jól passzol a sztoriba, hiszen pontosan akkor okoz bonyodalmat a szereplők között, amikor a nyomozás vontatottá válna. Máskor a feszültség egyszerre van jelen mindkét szálon, a végletekig fokozva az izgalmakat.
Florian esetében úgy éreztem, az író nem igazán tudta eldönteni, milyen mentális problémákat adjon a férfinak, így kapott mindenből egy kicsit - és pontosan ez volt az, ami az életszagúsága mellett eleinte hihetetlenné tette a történetet. Persze később összeállt a kép és ha jobban belegondolok, volt is benne logika, ettől függetlenül nem mindig éreztem helyénvalónak a sok elcsúszást. Mivel mostanság legfőképp fantasyt olvasok, nagy esély van rá, hogy szimplán elszoktam a krimiktől (a Scooby-Doo-ban sem mindig jól tippeltem meg a tettest), de egyáltalán nem gyanakodtam a gyilkosra. Meglepetésként ért a kiléte és a motivációi.
Összességében
Gyengébbnek éreztem, mint a sorozat első kötetét, mégsem tudtam rá rosszabb értékelést adni, hiszen az utolsó nagyjából 100 oldal letehetetlen volt. Amit korábban nehezményeztem - hogy nem ismertük meg a kriminálpszichológus múltját - azt most megkaptam, emiatt pedig ellenszenvessé vált a karakter, bár a szereplők nagy részével most nem tudtam szimpatizálni. A nyomozást kiegészíti egy enyhe szerelmi szál, mely a legjobbkor feszül meg és enged teret a rendőri munkának.
A sorozat kötetei
>> 2. Lakatos Levente: Bomlás <<
3. Lakatos Levente: Aktus
Ha tetszett, olvasd el ezeket is:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése