Fülszöveg
Finley Montgomery kislánykora óta hangokat hall és látomásos álmok gyötrik, amiket nem ért, és szabadulni sem tud tőlük. Különös adottsága egyre rémisztőbbé válik számára – és már a motorja bőgése vagy egy újabb káprázatos tetoválás sem tudja elnyomni a hangokat –, ezért nagyanyjához, Eloise Montgomeryhez fordul, a híres hollowsi médiumhoz.
Merri Gleason tíz hónapja hiába keresi eltűnt lányát, Abbey-t. Végső elkeseredésében Jones Cooper nyomozóhoz fordul, aki gyakran együtt dolgozik a médium Eloise Montgomeryvel. Merri nem hisz az ilyen dolgokban, de éppen eléggé kétségbeesett ahhoz, hogy adjon neki egy esélyt, remélve, hogy nincs még túl késő. Az idő vészesen fogy.
Finley és Eloise teljesen belemerülnek a nyomozásba, és hamarosan kiderül, hogy sokkal nagyobb tét forog kockán, mint egy eltűnt kislány sorsa. Finley egyre mélyebbre ás a város történetében, és annak végtelen rétegeiben, először azonban a múltat kell szemügyre vennie, hogy aztán betekinthessen a jövőbe. Csupán egyetlen dolog van, amiben biztos: Hollows mindig megkapja, amit akar, bármiről is legyen szó.
„Az egyik legfényesebb csillag a könyvpiacon.”
Dennis Lehane, a Viharsziget szerzője
Véleményem
Őszintén szólva megfogott és tetszett ez a regény, pedig elég sok hibát találtam benne. Kezdve a legelejével: hirtelen túl sok szereplőt kapunk és nehéz kiigazodni rajtuk, később azonban szerencsére tisztul a kép. Már egészen az elejétől lehet sejteni, hogy nagyjából mi fog történni a regény végén (nekem ez többnyire be is jött), ennek ellenére szerintem végig izgalmas marad és fenntartja az olvasó figyelmét. Meg azért vannak benne váratlan fordulatok, főleg a vége felé.
Lendületessé és filmszerűvé teszi a könyvet, hogy több szálon fut a cselekmény és folyamatosak a perspektíva-váltások, hátulütője ugyanennek viszont, hogy amikor a múltat mesélte el, sokszor nem értettem, milyen idősíkon vagyunk és kinek egy életeseményére fókuszálunk.
A kislányokkal kapcsolatosan rengeteg dolog kusza és zavaros volt, illetve egy logikai bukfencet is felfedezhetünk a könyv végén Abbey-vel és Elizával kapcsolatban, amire viszont nem kapunk választ. Ez engem kifejezetten zavart. A történet végén lévő hatalmas negatívumként még az epilógust emelném ki, mert szerintem nagyon beteg, hogy valaki ilyen körülmények között ilyet csináljon. Számomra egyáltalán nem a kívánt hatást érte el vele az írónő.
A fordítás néhol nem volt a legjobb, pocséknak azonban nem mondanám.
Nagyon tetszik a cím és a borító. Bár az eredeti cím szerintem találóbb, a magyar is illik hozzá és sokkal hangzatosabb is. Ezek alapján egy horrorra számítottam, végül mégsem azt kaptam, csak egy borzongató fantasyt, és nekem ez is tetszett. Imádtam a könyv spooky hangulatát, szerintem kifejezetten egy őszi (halloweeni?) bekuckózós regényről van itt szó egyébként. Tetszett benne az is, hogy minden téren erősen lélektani és hangsúlyozza az elengedés fontosságát.
Sokakkal ellentétben én meg tudtam kedvelni a szereplőket annak ellenére, hogy a szívemhez nem nőttek, és ironikus módon egyébként leginkább Rainert kedveltem a végére.
Összességében
Kedvenc idézetem
A választásainknak, akár a legapróbbaknak is, mind következményük van, szokta mondogatni az anyja.
31. oldal, Alexandra, Pécs, 2018
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471684 · Fordította: Seres Noémi
***
Ti olvastátok a könyvet? Hogy tetszett?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése