Amikor panaszkodok a könyvek árával vagy a miattuk kialakuló helyhiánnyal kapcsolatban, mindig megkapom a kérdést, hogy mégis miért olyan fontos nekem a magánkönyvtáram. Olvashatnék ebookot, hiszen Kindle-öm van, egy fizikai példány árából pedig legalább két e-könyvet tudnék venni és nem kellene azon gondolkoznom, hogy sakkozzam be őket a polcra, hova tegyek még egy könyvszekrényt, hogy legyen hely az új beszerzéseknek. Járhatnék könyvtárba is, hiszen egész jó városi könyvtárunk van és nincs is olyan vészesen messze. Költözéskor már bennem is megfordult ez a kérdés, mégis kitartok amellett, hogy nekem ezek a könyvek kellenek.
Ez elsősroban a könyvtársakkal szemben nagy előny. Nem kell arra várnom, hogy elérhetővé váljon a könyv, nem kell érte elmennem sem (ami a nyári negyven fokban nem utolsó szempont), hanem egész egyszerűen, ha gondolok egyet, lekapom a kellő könyvet a polcról, felcsapom és elkezdem olvasni.
Ez akkor is fontos szempont, ha csak nosztalgiázni szeretnék kicsit - erre egyébként a Szent Johanna Gimi és a Harry Potter-kötetek a legjobbak. Természetesen egy e-könyvet megnyitva is bele tudok olvasni a történetbe emlékek felelevenítése céljából, mégse ugyanaz az érzés. Ráadásul ha fizikai példányt olvasok, sokkal könnyebben megtalálok egy-egy jelenetet, mint e-könyvben, hiszen nem tudom biztosra, hogy a könyvnek mely részén volt az adott jelenet, mert nem érzem a kezemben a már elolvasott és a még hátralévő oldalak vastagságát. Persze e-könyvben lehet keresni konkrét szavakra, ami néha a fizikai könyvekben hiányzik, erről a kényelemről azonban hajlandó vagyok lemondani, mert nem minden nap akarok egy konkrét könyvben egy konkrét szóra rákeresni. Ha mégis, segítségemre van a Moly és az online fórumok.
Már csak a kötetet látva eszembe jutnak az események és hangulat, jobban megmarad az élmény
Gyakran odaállok a könyvespolcom elé a barátnőmmel, és ilyenkor csak mutogatunk a könyvekre, hogy "ez milyen jó volt". Persze ezt a könyvtárban is meg lehet tenni, ott azonban egy polcon sok más, ismeretlen könyv is szerepel. Ilyen helyzetben én annyira nem tudok felpörögni és nem tölt el annyira a vágy, hogy újraolvassam ezeket a köteteket.
"Impressive but expensive" lakásdekor
Egyik kedvenc érzésem, mikor valaki olyan jön hozzánk látogatóba, aki még nem látta, mennyi könyvem van, és elámul. Az olvasni nem szeretők ilyenkor idiótának néznek körülbelül, a könyvmolyokat azonban jó pár percre le tudja kötni, hogy mi van a polcomon és szuper beszélgetések alapja lehet. Nyilvánvalóan a könyvtári- és e-könyveket nem mutogatnám ekkora lelkesedéssel.
Olyanok is megvannak, amik már nem igazán kaphatóak, kincsként tekintek rájuk
Ritka köteteket birtokolni szerintem nagyon menő dolog. Ezek egy kisebb könyvtárban nem is biztos, hogy elérhetőek, némely pedig e-könyvként sem, mert a kiadásakor még nem volt ilyen lehetőség, azóta pedig a kiadó nem gondolt rá. Baráti körökben ezeknek a ritkább köteteknek elég nagy keletje van, gyakran kérik kölcsön őket, de csak az kaphatja meg, aki biztosan semmi kárt nem tesz benne.
Bármelyiket bármikor használhatom fotóhoz
Aki nem blogol és készít az olvasmányairól képet, el sem tudja képzelni, mekkora szenvedés is ez valójában. Ha nem lennének meg itthon a fényképezésre váró kötetek, még nagyobb szenvedés lenne, hiszen mindenképp könyvtárba kellene mennem. Limitált a kikölcsönözhető könyvek száma, szóval ez nekem egyáltalán nem lenne járható út - hónap elején szoktam a havi tervezett bejegyzésekhez a képeket megcsinálni, legutóbb 17-et, melyhez nagyjából 25-30 kötetet kaptam le a polcról. Az sem opció, hogy a motyómat elcipelem a könyvtárig, egyrészt, mert rengeteg fotó-alapanyagom van és néha elég random jut eszembe még valamit felhasználni, másrészt valószínű, hogy nem nagyon örülnének a könyvtáros nénik és a könyvtárban nézelődők, ha kipakolnék a terem közepére. Arról nem is beszélve, hogy az sem biztos, hogy a fotózni kívánt könyvek elérhetőek.
Mindent összevetve inkább morgolódok a helyhiány és a könyvek borsos ára miatt (na meg szidom magam költözéskor), mint ezekről a mindennapi kényelmi szempontokról lemondjak. Kezd elterjedté válni a nézet, hogy az olvasás és a könyvgyűjtés két külön hobbi - és ezzel egyidőben kezdem azt érezni, hogy nekem is két külön hobbim van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése