Valamiért mindig is vonzottak a háborús könyvek és filmek. Isten ments egy háborútól - megélni nem szeretném, a feldolgozások által viszont úgy gondolom, sokat tanulhatunk az emberiség korábbi hibáiból. Leginkább a második világháború érdekel, 90%-ban erről olvasok vagy nézek filmet. Érzelmileg végtelenül megterhelő, függetlenül attól, hogy melyik oldal melyik szereplőjének történetével ismerkedek épp. Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem az eddigi legjobb háborús olvasmányaimat, melyek közül csupán egyetlen nem második világháborús.
Ribono Shel Olam, helf shoin mir,
Ich hof tzi kainem nisht, nor tzi dir,
Die hilf is doch fin kainem nisht, nor fin dir,
Ribono Shel Olam, helf shoin mir.
Mindenség Ura, kérlek, segíts nekem,
Kérlek, segíts nekem, csak Tehozzád imádkozom,
A segítség csak Tőled jön,
Mindenség Ura, kérlek, segíts nekem.
Jiddis ima, amit Mala az édesanyjától tanult.
Figyelemre méltó igaz történet egy kislány és egy macska hihetetlen barátságáról és arról, hogyan élték túl együtt a holokauszt borzalmait.
1939, Lengyelország. A tizenkét éves Mala a vidéki kislányok gondtalan életét éli, mit sem sejtve az életét hamarosan alapjaiban felforgató szörnyűségekről. A náci invázió azonban szülőfaluját is eléri, és a gettóvá alakított Tarnagródban mindenkit éhhalál fenyeget. Mala éppen élelmiszer-koldulásból tér haza, ám csak az üres lakás várja: családját elhurcolták, ő pedig teljesen magára maradt.
Túlélése érdekében az erdőbe menekül, ahol egyetlen társa egy macska, Malach, aki őrző angyalaként mindenhová elkíséri. A kétségek, a rettegés és a magány óráiban a kislány számára ez a hűséges élőlény jelenti az egyetlen reménysugarat, a túlélés zálogát. Együtt sikerülhet átvészelniük a legsötétebb, legnehezebb időket is, és túlélhetik a II. világháború borzalmait.
„…elhatározom, hogy megírom a történetem – nemcsak szeretett és elveszett, elpusztított családom és barátaim, hanem az egész világ kedvéért, hogy ők is emlékezzenek, és ne hagyják, hogy elhalványodjanak ezek a rettenetes emlékek, mint a feledéssé porladó őszi falevelek.”
_____
Teljesen véletlenül bukkantam rá egy könyvtárazás során, és először talán bele sem gondoltam, mennyire megterhelő lesz lelkileg, és milyen sokáig velem fog maradni a történet.
„Ez volt az a nyár, 1992 nyara, amelyet annyira vártunk Adival. Végre be akartuk fejezni az általános iskolát, be akartuk tölteni a tizenötöt, és szórakozni akartunk. Azt terveztem, hogy megtanulok vezetni, hogy Nenóval mint utassal és oktatóval a kocsiban felvághassak Nina előtt. Hiszen végre haza kellett térnie. Apa pedig élvezhette volna a megszolgált nyugdíjat.
Erre most, amikor végre beköszöntött a nyár, itt álltunk mindannyian – apa, Neno, én, Adi az apjával meg a bátyjával húsz másik férfi társaságában, hátratett kézzel, arccal egy falhoz állítva, és arra vártunk, hogy lelőjenek.”
1992 nyara, Bosznia. Emir 14 éves, és alig várja, hogy testvére hazatérjen az egyetemről, megtanítsa vezetni, és ő belevethesse magát a kamaszok lázas szerelmi és társadalmi életébe. Mindene a zene, előtte az élet. De végül minden másként alakul. Családjával együtt menekülniük kell szülővárosukból, és végül a horvát tengerpart egyik régi pártüdülőjében, más menekültek társaságában töltik a nyarat. Az egykori pártelit kényelmét szolgáló épületek már levedlették korábbi pompájukat, de Emir számára örökre ez lesz serdülőkora színhelye: itt talál rá az első szerelem, és itt érik első szexuális élményei. És ezen a nyáron veszíti testvérét szem elől, állítják először kivégzőosztag elé, és nyer bepillantást a felnőttek világába.
Alen Mešković felkavaró alapossággal mutatja be a kilencvenes évek háborújának nyers valóságát, melybe a tébolyult nacionalizmus taszította a Balkán népeit. De mindeközben mélyen önéletrajzi ihletésű hőse, Emir, sosem veszíti szem elől, hogy a legfontosabb az életben mégis maga az élet: a fiatalság, a zene és a szerelem.
ALEN MEŠKOVIĆ 1977-ben Boszniában, az egykori Jugoszlávia területén született, 1994 óta Dániában él. Az először 2011-ben megjelent Ukulele jam című regényét máig kilenc nyelvre fordították le, és Enmandstelt (Egyszemélyes sátor) címmel írott folytatása 2016-ban jelent meg a dán Gyldendal kiadónál.
_____
Háborúk tekintetében ez a könyv a kakukktojás, ugyanis a délszláv háborúról szól, ami nem is olyan régen és nem is olyan messze történt. Megindító történet, melyre szintén teljesen véletlenül találtam rá - megtetszett a borítója a könyvesboltban, mivel akkoriban én is ukuleléztem, majd hazaérve döbbentem rá, milyen becsapós a cím és a borító.
1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.
Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.
_____
Na hát ezen a könyvön úgy bőgtem, mintha nem lenne holnap, és baromi érdekes, hogy ez esetben is inkább a könyv talált rám, mint fordítva. Raktárvásáron vettem, de nem voltam benne biztos, hogy tetszeni fog. Az volt az eredeti terv, hogy elolvasom és eladom, végül azonban annyira tetszett, hogy nem szívesen adnám ki a kezeim közül.
Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon? Szabó Magda lebilincselően izgalmas és bravúros megoldású új regényét Loránt Lilla rajzai díszítik.
_____
Aki régebb óta olvassa a blogomat, pontosan tudja, mennyire szeretem ezt a könyvet, ezért nem szaporítanám a szót. A napokban fogom újra elkezdeni, immár harmadik alkalommal.
1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.
2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.
_____
Számomra a legszívszaggatóbb második világháborús történet. A könyv felépítése is egészen egyedi, mesélője olyan személy, vagy inkább misztikum, amelyet nem sokan alkalmaznak a regényeikben - ezt a történetet maga a halál meséli el. Érzelemdús, és teret enged a bemutatott érzelmek átélésének.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése