Fülszöveg
1943. október 11. Egy brit kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.
Gyönyörűen megírt, szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen gonoszságnak is ellenáll.
Véleményem
KMK raktárvásáron vettem ezt a könyvet, pusztán azért, mert tetszett a borítója és sok jót hallottam róla. Elsőre mégsem fogott meg, pedig második világháborús, ami morbid módon a szívem csücske. Úgy voltam vele, hogy párszáz forintért a hülyének is megéri, és ha nem tetszik, maximum elpasszolom.
Jelentem, megtartom!
Hétfőn szerettem volna megírni ezt a bejegyzést, ma péntek van, és még mindig nehezen szedem össze a gondolataimat.
Nagyon tetszett, hogy bepillantást nyerhettünk a női pilóták világába, bár őszintén szólva, néha követhetetlen volt a szöveg a szakszavak miatt. Segített volna valószínűleg az, ha többet guglizok, képeket nézegetek a könnyebb elképzelhetőség érdekében, de nem tettem, mert teljesen magával ragadott a történet. Negatívumként emelném még ki, hogy e regény esetében is több alkalommal belekeveredtem a hosszú párbeszédekbe, újra és újra el kellett olvasnom őket, különböző hangokat társítva a fejemben a karakterekhez.
Kisebb spoiler: eleinte azt hittem, Maddie a kém, de hamar kiderült, hogy valójában nem, így a regény első része még nagyobbat ütött.
Tetszettek a szerkesztések a szövegben, már csak az oly' gyakran emlegetett könnyek hiányoztak a lapokról, hogy úgy tűnjön, tényleg az eredeti szöveget olvasom. Minden szempontból leleményes ez a regény, és minél több apró információt sikerült elcsípnem, annál többször lapoztam vissza egy-egy részhez, olvastam el újból, majd világosodtam meg (például az interjú valószínűleg még mindig tartogat számomra meglepetéseket, pedig amennyire csak tudtam, kielemeztem).
Az első rész végére érve teljesen meg voltam elégedve, és bár voltak kérdéseim, sok mindent nem értettem, fogalmam sem volt, miért kell egy második rész. Pedig sokkal jobb volt, mint az első. Számtalan alkalommal tapasztaltam megdöbbenést, a torkomban növekvő gombócot, kerülgetett a sírás, végül ténylegesen elbőgtem magam.
Ez a történet fáj, rámutat a háború kegyetlenségeire, de arra is, hogy milyen jó, ha van egy barátunk, akire bármikor számíthatunk. Nehéz témát dolgoz fel, hatalmas űrt hagyva maga után.
Összességében
Kedvenc idézetem
Ha az ember rátalál a legjobb barátjára, az olyan, mintha szerelembe esne.
83. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2015
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633992814 · Fordította: Todero Anna
***
Ti olvastátok már ezt a könyvet?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése