Ebben a kutyanaplóban Blake, ez a nagyon-nagyon rossz, ám mégis imádnivaló kutya, életének egy teljes évét meséli el. Blake, akinek jó szeme van ahhoz, hogy kiszúrja a csinos kis szukákat, és aki a hadviseléshez is konyít egy keveset, komoly célt tűz ki maga elé újévi fogadalomként: kiterjeszti birodalmát, és az Acorn park kutyáinak falkavezére lesz. Ám tervei megvalósításában hátráltatja gazdája, aki abban a téveszmében szenved, hogy ő az alfa hím. Ráadásul, ahogy telnek a hónapok, Blake-nek egyre nagyobb kihívásokkal kell szembenéznie – többek között a park másik felében feltűnő vérszomjas pitbullal…
Blake történetén keresztül bepillantást nyerünk a kutyák és emberek közötti kapcsolat igen bonyolult világába, megtudjuk, milyen nehéz egy falkavezér élete, milyen érzés úgy élnie egy kutyának, hogy a négylábúakhoz egyáltalán nem értő gazda állandóan azzal fenyegetőzik, hogy elviszi az állatorvoshoz, aki majd megfosztja férfiasságától. Kiderül, mit is gondolnak a kutyák a kutyakonzervekről és az emberekre ugrálás nyújtotta örömökről.
Blake minden kutyatulajdonosnak ismerős lesz – ő A Kutya, aki megrágja kedvenc cipőnket, idegesíti a szomszédokat, és aki minden rosszasága ellenére kedves, szeretnivaló társunk.
Mert ugyebár kutya nélkül lehet élni, csak nem érdemes.
A könyvet először olyan 11 éves koromban olvashattam, és ekkor teljesen levett a lábamról és nagyon jókat nevettem rajta. Ekkor Molyon is 5*-ra értékeltem, a második olvasás során azonban – felnőtt fejjel és felelős kutyatartóként – annyira borzasztónak és sztereotipikusnak találtam, hogy szívem szerint 1*-ot adtam volna rá, így a kettő átlagaként kap egy 3*-os értékelést. És akkor még jószívű voltam.
Mint említettem, a könyv végtelenül sztereotip. Leginkább szegény pitbull, Penge vonala bosszantott, kihangsúlyozza az író tudatlanságát. Ijesztő megjelenésük és gazdáik viselkedése miatt a pitbullokat “harci kutyának” tartják, ilyenről azonban szó sincs. Minden csak nevelés kérdése és a legrosszabb szokásokat is idővel ki lehet venni a kutyákból. Aki jól ismeri az ebzeteket, aranyosabbnak tart egy pitbullt egy csivavánál.
A történet egyébként a nem következetes kutyanevelést és annak következményeit mutatja be. Megjelenik benne az ivartalanítás fontossága is – mint például az ivartalanítás hatása a kan kutyákra nézve, és az ivartalanítás elmulasztásának következményei.
Megbotránkoztató témák is megjelennek benne, ami miatt én nem ajánlanám gyerekeknek a könyvet – mint például a kutyaszex részletes leírása, de olvashatunk egy vibrátoros jelenetet is a könyvben. Többnyire az illusztrációk sem gyerekbarátak, a nagy kupac kutyakaka még a gyengébb rajzok közé tartozik.
Összességében
Felelős kutyatartóként cask felnyomta az agyvizemet a könyv. A lehető legkevésbé sem humoros, ugyanakkor végtelenül sztereotip, nem hangsúlyozza a nevelés fontosságát, hiszen a főszereplő ebzet sincs megnevelve. A lehető legkisebb mértékben sem. Az író tudatlansága még elfogadható lenne, ha valóban vicces lenne a kötet, ugyanakkor sem a történet, sem a rajzok nem valóak egy gyerek kezébe.
A sorozat kötetei
>> 1. Martin Howard: Egy rosszcsont kutya naplója <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése