Ahab kapitány az északi és déli óceánok ezernyi áramlatán át üldözi megszállott lélekkel ősi ellenfelét, a legendás Fehér Bálnát, Moby Dicket. Mindenfelé süllyedő szigonyosnaszádok, tört bálnázó csónakok, vízbe fúlt, mélybe rántott matrózok hullái jelzik a csapását, azt az irtást, melyet évek óta vágott vadászai között Moby Dick. Ahab életének átka ő: fiatal kapitánykora óta, mikor is első összecsapásuk alkalmával lemetszette fél lábát a bőszült fehér szörnyeteg, hajszolja hasztalanul és egyre megrögzöttebb tébollyal ez a bosszúért sóvárgó híres hajós Moby Dicket. Ahab életének értelme és célja ennek a veszélyességében hírhedett fenevadnak az elejtése, de hiába mind a legkörültekintőbb üldözés, a legszilajabb hajsza, hiába törnek a szigonyok a bálna oldalába, akárhányan vetik is nyomába magukat a legveszekedettebb, halálmegvető bátorsággal, minden küzdelemből győztesen kerül ki a sátáni értelmű és erejű óriási Moby Dick. Ahab elpusztul ugyan, de törhetetlen akarata, gigászi erőfeszítésének hősiessége mégis az ember diadalát jelenti a természet erői felett, melynek megszemélyesítője a bálna: Moby Dick. Szász Imre mesteri átültetésében kapja kézhez az olvasó a klasszikus amerikai irodalomnak ezt a több mint százéves remekművét.
2018 novemberében sikerült megszereznem az 1851-es regény egy kötetét a budapesti könyvmentők egyik szekeréről. Számomra azonban hatalmas csalódás volt, hogy egy ennyire misztikusnak hangzó történet valójában ilyen borzasztó, és nem is csodálom, hogy az akkori olvasóközönség kivetette Melville-t a kegyeiből.
A kötet életem egyik legunalmasabb olvasmánya volt. Az én példányom négyszáz oldalas, ebből a történet nagyjából az első ötven és az utolsó ötven oldalon játszódik. A könyv többi részén csupán elvétve találunk egy-egy történést.
A cselekmény eleje és vége által közrefogott durván háromszáz oldal tulajdonképpen egy szakszavakkal tarkított, végtelenül vontatott útmutató a bálnavadászathoz. Mivel laikus vagyok e téren, szinte semmit nem értettem belőle - és nem is érdekelt egyébként -, ezért erőszakkal kellett rávennem magam, hogy legalább napi egy fejezet lecsússzon belőle. Így is baromi lassan haladtam, de legalább kicsivel több, mint egy hónap alatt magam mögött tudhattam.
Összességében
Életem egyik legunalmasabb olvasmánya, mely akár a Top 5 legutáltabb, legszenvedősebb olvasmányom listáján is szerepelhetne. A regény és a szakkönyv műfajának keveréke, melyben a cselekmény mintegy negyedét teszi ki a könyvnek, a maradékot pedig szakszavakkal és a modern olvasónak érdektelen magyarázatokkal, eljárások leírásával tölti meg.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése