A közösségi oldalakon rendszeresen posztolók körében nagy divatja van az olvasás közbeni zenehallgatásnak. Néhány felhasználónak akár több lejátszási listája is van olvasáshoz - mindegy, hogy fantasyt, krimit, vagy romantikust olvasnak épp, biztosan van hozzá megfelelő zenéjük. Hogy egyszerre kétfelé figyelnek, vagy az agyuk a kettő közül csak az egyik tevékenységet tudja feldolgozni, míg a másikat teljes mértékben kirekeszti a tudatukból, nagy mértékben egyénfüggő.
Bár népszerű tevékenység, nem szoktam zenét hallgatni olvasás közben. Szeretem a zenét, szeretek mozogni és táncolni, így az esetek többségében nem tudom megosztani a figyelmemet a könyv és a dalszöveg között. Ha tetszik a zene, biztosan arra fókuszálok a könyv helyett. A zene nemcsak elvonja a figyelmem, néhány esetben éneklésre és táncolásra ösztökél, melynek eredményeképp akár hosszú időket is el tudok tölteni anélkül, hogy észrevenném. Az olvasásra szánt idő pedig egy szempillantás alatt elmegy.
Próbálkoztam dalszöveg nélküli zenékkel is, leginkább klasszikusokkal. Véleményem szerint szenzoros hallás alakulhatott ki nálam több betegség eredményeképp, melynek következtében nem bírom elviselni a hangos és magas hangokat. Könnyen irritálttá válok tőlük, megfájdul a fejem és nagyon nehezen nyugszom meg. Bár évekkel ezelőtt zongoráztam és a hegedűvel is próbálkoztam, mára többnyire mindkettőtől futkozik a hideg a hátamon. Ének nélküli zene esetén pedig - valljuk be őszintén - elég nehéz elkerülni a magas hangokat.
Néha az igazi hangulat érdekében az éppen olvasott könyvek filmzenéit hallgatom, ez a néhány eset azonban leginkább a Harry Potterre és A Gyűrűk Urára korlátozódik. Utóbbit nem ismerem olyan jól - se a könyvet, se a filmet -, a Harry Pottert viszont többször olvastam zenét hallgatva, így egy-egy jelenet különösen izgalmas, vagy éppen megható volt a hozzá tartozó filmzenével.
Még ritkább esetben meghallgatom azokat a dalokat, amelyek említésre kerülnek az éppen olvasott könyvben. Ilyenkor a szöveg nehézségétől függ, hogy megállok a dal idejére, vagy a két tevékenységet párhuzamosan végzem. Utóbbi leginkább Leiner Laura könyveire igaz, hiszen könnyed stílusa lehetővé teszi az olvasó számára, hogy zenehallgatás közben se zökkenjen ki.
Összességében tehát kijelenthetjük, hogy nem szoktam zenét hallgatni olvasás közben, preferálom a csendet. Ettől függetlenül persze akár a legnagyobb zajban is képes vagyok olvasni egy könyvet, ha jó - másfél évig ingáztam, ezt az időt legtöbbször olvasással töltöttem a MÁV szerelvényein.
Amennyiben nehezen viselem a csendet - ami azért elég ritka - inkább fehér zajt kapcsolok: szívesen hallgatom a vihar hangjait (sokakkal ellentétben nagyon szeretem őket és jókat is alszom, amikor vihar van), az eső kopogását, vagy a kandallóban évő hasábok pattogását. Ritkán van alkalmam kimozdulni a városból, talán ezért is szeretem annyira a természet hangjait. Megnyugtatnak, és kellemes, bekuckózós hangulatot biztosítanak akár a legnagyobb nyárközépi hőségben is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése