Szerelmek és félreértések klasszikus meséje a XVIII. századvégi Angliából. Az öt Bennet nővér élete a férjkeresés jegyében zajlik: anyjuk megszállottan próbálja biztosítani számukra a megnyugtató jövőt valami pénzes – és lehetőleg rangos – férfiú mellett. Csakhogy a jó eszű és éles nyelvű Elizabeth szélesebb perspektívákban gondolkozik, és ebben apja is támogatja őt. Amikor Mr. Bingley, a módos agglegény beköltözik az egyik szomszédos birtokra, felbolydul a Bennet-ház élete. A férfi előkelő londoni barátai és a vidékre vezényelt nyalka, ifjú katonatisztek közt bizonyára számos udvarlója akad majd a lányoknak. A legidősebb lány, a derűs és gyönyörű Jane úgy tűnik, meghódítja Mr. Bingley szívét. Ami Lizzie-t illeti, ő megismerkedik a jóképű, és látszólag igencsak dölyfös Mr. Darcyval, és máris kezdődik a nemek ádáz csatája. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Elizabeth nem várt házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, és amikor Mr. Bingely váratlanul Londonba távozik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzie Mr. Darcyt teszi felelőssé a szakításért. Ám egy Lydiával kapcsolatos családi válsághelyzet hamarosan ráébreszti hősnőnket arra, hogy mindvégig balul ítélte meg ezt a büszke férfit…
Eredeti hangú, máig modern, magával ragadó történet, melyben magunkra ismerhetünk.
. . . . .
Jane Austen ma is népszerű regénye eredetileg 1813-ban jelent meg, ami azt jelenti, hogy a klasszikus szerelmi történet több, mint kétszáz éve töretlen sikernek örvend. Hazánkban az Örök kedvencek kiadói sorozat első tagjaként vált újból felkapottá, immár egy sokkal modernebb, letisztultabb köntösben. Ezzel a kiadással én is szemeztem, végül tavaly egy Molyos húsvéti ajándékozás keretében került hozzám egy példány. Rettentően örültem neki és szinte minden héten szemeztem vele, "soron kívül" neki akartam állni, de ezidáig váratott magára.
A történet alapvetően a két legidősebb Bennet lány, Jane és Elizabeth szerelmi életéről szól - illetve eleinte ennek hiányáról. Amikor a környékre költözik az évi négyezer font jövedelemmel bíró Mr. Bingley, a lányok anyja elhatározza, hogy megszerzi Jane-nek, szívének legkedvesebb lányának a férfit. Lizzy számára beéri egy unokatestvérrel is, abban a reményben, hogy így családon belül maradhat a birtok. Az élet azonban nem kegyes Mrs. Bennethez, egyik családi botrány követi a másikat.
Úgy érzem, ez a könyv rosszkor talált meg. Pedig szerettem volna szeretni. Untam, sőt, az utolsó száz oldallal kínlódtam. Számomra nem volt akkora szerelmi sztori, olyan megható és romantikus olvasmány, mint az Elfújta a szél - bár lehet nem vagyok igazságos, ha ehhez merem hasonlítani. A szerelmi szál egyáltalán nem nyűgözött le, a családi botrányok untattak, a szereplőket kissé idegesítőnek éreztem. A nagyobb csavarokon sem lepődtem meg, többnyire kiszámíthatónak éreztem a cselekményt. A leginkább várt fordulat csak a könyv utolsó fejezeteiben olvasható - én ezt személy szerint korábbra vártam.
Emellett az írónő stílusa is inkább elriasztott. Belecsöppenünk mindennek a közepébe. Hirtelen túl sok szereplőt, túl sok pletykát kapunk, amiket személy szerint nem is tudtam hova tenni. Mindezen nehéz kiigazodni, a szereplők rokoni viszonyai pedig csak hébe-hóba vannak tisztázva, így a szöveg értő olvasása tőlem kifejezetten nagy energiát igényelt. Mindezek tetejébe a nyelvezete még egy klasszikushoz képest is nehéz. Persze ehhez egy idő után az ember hozzászokik, azonban ha a szükség úgy diktálja, hogy huzamosabb időre le kell tenni a könyvet, nehéz lehet a visszarázódás. Tény, hogy a párbeszédek humorosak, számomra azonban csak egy minimális mértékben voltak azok.
A szereplőket már egyszer megemlítettem, most viszont bővebben kifejteném. Unalmasnak és ellenszenvesnek találtam többségüket. Talán Mr. Bingley és Elizabeth karaktere volt a legnormálisabb, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy kedveltem is őket. Mr. Darcy eleinte természetesen kifejezetten ellenszenves volt, és sajnos a történet végére sem sikerült megkedvelnem. A karakterfejlődése valóban bámulatos, szerintem azonban nem teljességgel hihető, hogy valaki így kiforduljon magából egyetlen személy miatt.
Azt is említettem már, hogy a szereplők rendszere kissé átláthatatlan, arra azonban egy olvasó sem számítana, hogy még a regény végén is találkozunk olyannal, akinek a kilétén és rokonai viszonyain erősen el kell gondolkodni.
És akkor térjünk rá a legidegesítőbb szereplőre, Mrs. Bennetre. Pénzhajhász, és mindene a legoptimálisabb társadalmi pozíció elérése mind saját maga, mind a lányai számára. Becsülendő, hogy jót akar a lányainak - már amelyiknek -, ezt azonban úgy teszi, hogy senkinek az érzéseivel nem törődik és próbálja ráerőltetni a nézeteit, az akaratát a lányaira - akik ezt szerencsére nem hagyják. Mesterkedései ellenszenvessé tették a szememben és mély sajnálatot éreztem, amikor belegondoltam azok helyzetébe, akik egy ilyen mérgező személlyel kénytelenek egy légtéren osztozni. A hiszti, amit a "beteg idegeivel" magyarázott, már csak hab volt a tortán, amikor valami éppen nem úgy alakult, ahogy ő azt eltervezte - és ilyen a lányainak köszönhetően azért elég gyakran előfordult a regényben.
Összességében
Nagyon szerettem volna élvezni, a regénynek azonban nem sikerült elnyernie a tetszésemet. Nem találtam szimpatikusnak Austen stílusát és az általa megalkotott szereplőket, akiknek a története többnyire untatott. Ennek ellenére adok még egy esélyt az írónőnek, hiszen az Emma című regényét is szeretném elolvasni.
Kedvenc idézetem
Mondhatom, nincs is az olvasáshoz mérhető szórakozás. Minden másba hamar beleun az ember, de egy könyvbe soha.
68. oldal, Manó Könyvek, Budapest, 2022
452 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634038306 · Fordította: Loósz Vera
Megjegyzések
Megjegyzés küldése