Fülszöveg
A Lemeunier család békés vacsoráját az ajtócsengő éles berregése szakítja félbe. Ettől a pillanattól kezdve minden a feje tetejére áll: Brice-t, az idősebbik fiút a rendőrség öt gyilkosság vádjával letartóztatja. Az indítékok és bizonyítékok egyértelműen arra utalnak, hogy ő a bűnös. A szülők összeomlanak, már-már ők is elhiszik, hogy a fiuk követte el a szörnyűségeket. Egyedül Martin, Brice öccse hisz megingathatatlanul bátyja ártatlanságában, és elhatározza, hogy ezt be is bizonyítja. A fiú izgalmas nyomozásba kezd, melynek során sötét családi titkokra derül fény és a saját élete is veszélybe kerül.
A regény Franciaországban 8 ifjúsági irodalmi díjat kapott és tévéfilmet is forgattak belőle.
Véleményem
SPOILER ALERT
Ünnepi szeretetpéldányként került hozzám ez a könyv, úgyhogy nem tudtam róla túl sokat. Először nem is fogott meg, mert nekem túl harsány a borító, attól függetlenül, hogy tulajdonképpen illik hozzá.
A prológus izgalmas és eléggé figyelemfelkeltő volt, elindította a történettel kapcsolatos agyalást. Az események kellős közepébe csöppenünk. Hirtelen túl sok szereplőt kaptunk, az első egy-két fejezetben kifejezetten nehéz volt nyomon követni, hogy ki kicsoda, de szerencsére minden szereplő aktív cselekvő volt, így gyorsan el lehetett igazodni rajtuk utána már. Valójában a szokványos krimik egy másik oldalát látjuk a könyvben egy gyerek szemszögéből, egy 14 éveshez képest szerintem hűen ábrázolva. A könyv kényszeríti az olvasót, hogy ne higyjen Brice ártatlanságában.
Nem tetszett a rendkívül bugyuta jelölés a holttesteken, és nem értettem, hogy miért hiteti el az író a rendőrökkel, hogy ennyi a titok nyitja. Ezen kívül még a nagymamán voltam kiakadva, aki nem helyteleníti, hogy az unokája a saját szakállára kezd el nyomozni és tulajdonképpen betör egy céghez infókért. Ráadásul még segít is neki, a telefonban rendőrnek kiadva magát. Meg amúgy... senkinek nem furcsák egy 14 éves kérdései, akit még sosem láttak?
Mivel rövid könyv, és fejezetekre van tagolva, gyorsan lehet vele haladni és könnyebb ledobni egy pillanatra, ha úgy adódik. Ugyanakkor ha hosszabb lenne, jobban ki lehetne fejteni a nyomozás menetét (mindkét irányból), az emberi érzelmeket. Nem nagyon volt ideje kibontakozni, ettől függetlenül baromi izgalmas és szerintem megérdemli az "ifjúsági krimi" jelölést.
A 16. fejezet szerintem kifejezetten izgalmas volt, elöntött az adrenalin, utána pedig még jobban felgyorsultak az események. Természetesen a lehető legjobbkor lép a színre a felmentősereg. Itt azt éreztem, hogy Despart felügyelő eléggé nagyképű, és rendkívül nem értettem a viselkedését a cselekmény legvégén. Számomra az igazi gyilkos indítéka is egészen hihető, az őrült anyuka szerepeltetése viszont egyáltalán nem tetszett, főleg a "skizofrénia" bevonása miatt.
Tetszett, hogy Martin a sztori végén nem szállt el, nem tekintett saját magára hősként, azt viszont kissé túlzásnak tartom, hogy helyeselte, hogy az apja meglátogassa a srácot.
Számomra rendkívül idegesítő volt a rengeteg felkiáltójel és "és" helyett a "s" használata, ettől számomra kissé túl mesterkélt volt a stílusa. Tipikus, bosszantó francia nyelvezettel íródott, például egy tini sem fog "fiatalembernek" szólítani egy nála nem sokkal idősebb srácot.
Őszintén szólva sokkal rosszabbra számítottam a 75%-os értékelés miatt, de ahogy elnéztem, csak a rövidsége miatt "húzta le" a többség.
Összességében
***
Ti olvastátok a könyvet? Hogy tetszett?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése