Fülszöveg
Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.
Véleményem
2018-ban a Kossuth kiadó jelentette meg ezt az eredetileg japán kötetet, mely a világ minden táján hatalmas népszerűségnek örvend. Bevallom, számomra egyáltalán nem szimpatikusak az ázsiai kultúrák, így sokáig ettől a könyvtől is elzárkóztam, végül az 52 könyves kihívásom miatt döntöttem úgy, hogy elolvasom. A borító korábban már megfogott, így ez volt az első gondolatom ahhoz a bizonyos kritériumhoz. Pozitívum volt számomra az időutazás, ami ad egy kis fantay-s beütést a könyvnek.
A kötet elsőre nagyon fura volt, hiszen a történet négy egységre van osztva (A szerelmesek - szerintem lapos volt; A házaspár - kis híján bőgtem rajta; A nővérek - ezt mesterkéltnek éreztem; Anya és gyermeke - nagyon furcsa volt, nem mondanám, hogy tetszett). Bevallom, először abban a hitben nyitottam ki a könyvet, hogy egy novelláskötetet fogok olvasni. A négy egység szerkezetileg élesen elkülönül egymástól, a szereplők mégis ugyanazok, így tulajdonképpen a könyv regénynek mondható.
A cselekmény színdarabszerű, láthatjuk magunk előtt, és a regény folyamán ki sem mozdulunk a kávézóból. A szereplők ugyanazok: Nagare, a tulajdonos, és Kei, a felesége; Kadzu, Nagare húga és egyben a kávézó pincére; valamint Hirai, a szemközti bár tulajdonosa. Rajtuk kívül egy házaspár, Fuszagi és Kohtake fordul meg gyakrabban a kávézóban. Az első, valamint az utolsó történetben megjelenik a számomra kifejezetten ellenszenves Fumiko. A nő stílusával egyáltalán nem lopta be magát a szívembe, kellemetlennek éreztem a megjelenését. Eleinte Hirai is idegesített, később azonban megkedveltem, ugyan csak minimálisan. Kedvenc karakterem egyértelműen Kadzu volt, bár sokszor háttérbe szorult.
Úgy vélem, nem ismerjük meg elég alaposan a szereplőket, bár a regény próbálja ezt az érzetet kelteni. Ezt kifejezetten sajnálom, mert egyébként minden karakter életszerű, nem találtam logikátlanságot a személyiségükben. Az írásmódban annál inkább. A harmadik történetben olvasható, hogy Kumi havonta látogatja a nővérét, Hirait Tókióban, két oldallal később viszont már kéthavi rendszerességről olvashatunk. Ilyen apróságok több alkalommal is felfedezhetőek.
Írásmód tekintetében számomra a legzavaróbb az olyan tipikus ázsiai fogások szerepeltetése a műben, amikor a karakter szájába nem adnak szavakat, mégis leírják párbeszédben. Például "- ..." és "- ?!". Zavaró volt még az is, hogy a négy egység mindegyikében ismertetik az időutazásra vonatkozó szabályokat - az első mesében kétszer is. Apróság, de idegesítő ismétlődés még Hirai, a húga, és a fogadó története, vagy például Hirai pénztárcájának a méretének a taglalása. Ugyanakkor egy hatalmas plusz pont volt a szememben az ajtócsengő "giling-galangolása", hiszen amikor nyílik az ajtó, a szövegben elkülönítve megjelenik a giling-galang, amit ezáltal az olvasó hallhat a fejében.
Ha valaki a könyv elolvasása mellett dönt, számítson arra, hogy mélységekbe menően tanulmányozhatja a kávékészítés rejtelmeit; a különböző kávébabok aromáját, savasságát és kedveltségi rátáját; a tücsköket; vagy éppen a forró japán nyarakat.
A regénynek egyébként nagyon sajátos, bensőséges hangulata van. A hely kis mérete és a szereplők közti közeli ismeretség a meghittség érzetét keltheti az olvasóban, míg a kávézó apró titkai és a törzsvendégek, valamint a kávékészítés rejtelmeinek ismerete beavatottságot biztosít.
Nagyon érdekesnek találom az időutazással kapcsolatos történeteket, hiszen mindenki máshogy képzeli el, máshogy dolgozza fel ezt a témát. Örülök, hogy végső soron elolvastam ezt a könyvet, mert ilyesmi alapkoncepcióval még nem találkoztam, és nagyon ötletesnek tartom. Abban biztos vagyok, hogy én nem próbálnám ki a széket, még akkor sem, ha az ember, akivel találkozni szeretnék, járt volna már a kávézóban.
Összességében
Egy ötletes regényt olvashattam, életszerűen kidolgozott szereplőkkel. A kötet a furcsaságai ellenére is elnyerte a tetszésemet. Ajánlom azoknak, akik szeretik az időutazásról szóló történeteket, hiszen egy egészen egyedi elképzeléssel találkozhatunk a japán író könyvét a kezünkbe véve.
A sorozat kötetei
>> 1. Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl <<
3. Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt az emlékeid elhalványulnak
Megjegyzések
Megjegyzés küldése