Fülszöveg
J. R. R. Tolkien gyermekei nem csupán az ajándékok miatt várták Karácsony apót: ők ugyanis minden évben képekkel illusztrált levelet is kaptak tőle! Mesélt nekik a házáról, a barátairól és arról, mi történik az Északi-sarkon. Az első levél 1920-ban érkezett, és jöttek húsz éven át, minden egyes karácsonykor. A havas borítékot – amelyen persze északi-sarki postabélyegző díszelgett – néha a házban találták meg a Karácsony apó látogatásai utáni reggelen, máskor a postás hozta. Ebben a könyvben bemutatjuk Karácsony apó reszketeg kézírását, és szinte valamennyi képet, amelyeket a levelekhez mellékelt, csakúgy, mint az ábécét, amelyet Jegesmedve szerkesztett a barlangokban látott koboldrajzok alapján, amikor eltévedt; és az a levél sem marad ki, amelyet ezzel a különleges írással küldött a gyerekeknek.
Véleményem
Lényegében örülök, hogy elolvastam ezt a kis könyvet, mert egy cuki és szívmelengető történetet kaptam, mégis úgy érzem, hogy hiányzik belőle valami. A történet előrehaladtával jól megfigyelhető, ahogy felnőnek a gyerekek és rájönnek arra, kicsoda valójában Karácsony apó.
Jópofa, hogy az Északi-sarkon egy hóember a kertész.
Az alapötlet nagyon tetszik egyébként és maga a kötet is igényes, biztosan strapabíró is, hiszen amilyen kicsi, olyan nehéz. Tolkien rajzstílusa egészen egyedi, mindig van a képeken valami új, valami felfedezésre váró, amit egészen addig nem vettünk észre. Egyébként biztos vagyok benne, hogy a leveleket bal kézzel írta.
Összességében
***
Ti mit gondoltok erről a kis kötetről?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése