Fülszöveg
Amikor a halhatatlan boszorkánymester, Magnus Bane részt vesz az előzetes béketárgyalásokon az árnyvadászok és az alvilágiak között a 19. századi Londonban, két nagyon különböző ember bűvöli el: Camille Belcourt, a vámpír és Edmund Herondale, az ifjú árnyvadász. Vajon azzal, hogy szíveket hódít meg, egyben oldalt is választ?
Véleményem
Egy se eleje, se vége, értelmetlennek látszó történet értelmetlen tanácskozásokkal, amik mindig vitába fordulnak át, tehát a könyvecske folyamán szinte csak az ellenségeskedés sorait olvashatjuk. Egyre jobban idegesítenek az árnyvadászok...
Edmund Herondale története is kissé ellenszenves, illetve szerintem kissé túl hamar túl mély barátság alakul ki közte és Magnus között. Persze, rövid könyv, ettől ez még nem így megy. Linette-et először azt sem tudtam, kicsoda, annyi megjegyeznivaló karakter van már ebben az univerzumban, és ha nem olvasok kicsit utána - és csodálkozok a fanatikusok rajongásán -, rá sem jövök, hogy mi is a történet lényege.
Ja, és természetesen a démonok megjelenésére is azonnal van magyarázat, bár korábban egy apró információmorzsát sem kapunk, hogy ez fog történni.
Na mindegy, Camille legalább szerepel benne. Szeretem és nagyon vonz a karaktere, ezen felül tetszett a búcsújuk Magnusszal, ráadásul végre információt kapunk a rubin nyakékre vonatkozólag, ami mindig is egy érdekes pontja volt az Árnyvadász-történeteknek.
Összességében
A sorozat kötetei
>> 3. Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Vámpírok, pogácsák és Edmund Herondale <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése