Hallottatok már olyat, hogy valaki a romantikus regényeket a pornóhoz hasonlítja? Én most megteszem.
Már mindenki tudja, és rengeteg felhívással találkozhatunk az interneten: a pornó nem a valóság. De amit egy romantikus regényben olvasunk, az sem lehet valóság.
Aki elvárja, hogy az élete romantikus filmbe vagy regénybe illő legyen, az nagyot fog csalódni. Sajnos ilyen történetekkel csak nagyon ritkán találkozhatunk a való életben, és ha úgy érezzük, hogy éppen regényes életet élünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez előbb-utóbb véget ér.
A romantikus regények nem hitelesen prezentálják a férfiak viselkedését és gondolkodásmódját. Gondoljunk csak bele: ezeket a regényeket többnyire nők írják, és amennyiben nem viselkedéskutató az illető, nem nevezhető puszta ábrándnál többnek a főszereplő férfi viselkedése. A romantikus műfajban mindenki azt írja le, amit szeretne. És ezek általában túl magas elvárások mindkét nemmel szemben.
Egy kapcsolat elején még előfordulhatnak regénybe illő események, a kapcsolat előrehaladtával viszont ezek száma általában csökken. Senki nem gondolatolvasó, és amíg nem mondjuk el a párunknak, mit szeretnénk, addig nem is fogjuk megkapni azt. Aki emocionálisan befolyásolható, és kitalált történetek miatt túl sokat vár el a párjától, könnyen mentális csapdába eshet. Mindenkivel előfordul, hogy ostorozza saját magát, amikor a párja nem elégíti ki az igényeit. Ez ördögi kört alakíthat ki egy könnyen befolyásolható ember életében, ami akár depresszióhoz is vezethet, az pedig már szinte "természetes", hogy az ember önbecsülése csökken, saját magáról alkotott képe romlik.
Ugyanígy, könnyen összezavarhatjuk a párunkat, ha a történetekben megjelenő pozitív és negatív érzelmek túl erősen hatnak a hangulatunkra. Képzeljük csak el: a párunk nagyon megbántott minket, de az éppen olvasott könyv főszereplői szintén egy összezördülés után kibékülnek. Ezután odamegyünk a párunkhoz, és megpróbálunk mindent helyrehozni, mert szeretnénk, ha köztünk is minden olyan remekül működne, mint a regény szereplői között. Pedig lehet, hogy nem nekünk kellene bocsánatot kérnünk.
Vagy éppen pont fordítva. A való életben minden rendben, de a könyvben csúnyán összeveszik a pár, egyikük esetleg megcsalhatja a másikat. Ezután a való életben is távolságtartóbban viszonyulhatunk a párunkhoz, pedig ő semmi rosszat nem csinált.
Könnyen meginoghatunk egy szakítás után happy enddel végződő szerelmi történetet olvasva, arról nem is beszélve, hogy ezzel csak kínozzuk magunkat.
A másik lényeges dolog, amiben a romantikus regény ferdít, az a szexualitás. A műfaj gyakran végletesen mutatja be az emberi aktusokat. Szintén irreális elvárásokat és torzult realitásképet eredményezhet, ha - mint a pornó esetében, - ezt tekintjük elfogadottnak. Egy valós párkapcsolatban ez is rengeteg sérülést eredményezhet testi és lelki síkon egyaránt.
Talán nagyon kisarkítom a problémát, és tömegével tudnátok mondani ellenpéldát, de úgy gondolom, a romantikus regények nem az élet igazi arcát mutatják. Elismerem, tudnak mutatni olyan morális problémákat, amikkel egy ember nem feltétlenül találkozik élete során, és sokat tanulhatunk, ha a helyzetbe képzeljük magunat, és megpróbáljuk kitalálni, mi mit is tennénk.
***
Ti szoktatok romantikusokat olvasni?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése