Nyáron a közösségi médiában rengetegszer találtam szembe magamat az
Azrael könyvével, és augusztusban be is szereztem belőle egy példányt. Azonban csak @
gretas_books "Azanyámot" Instagram-posztja után vált bizonyossá számomra, hogy muszáj elolvasnom, így aztán igyekeztem még a 2025-ös évbe beszuszakolni a kötetet - egyébként végül
az év utolsó olvasmánya lett.
Mint a sajátos világépítésű fantasyk esetében általában, a könyv elején most is csak kapkodtam a fejem és próbáltam lépést tartani a történettel, bár leginkább azt éreztem, hogy többnyire csak loholtam utána. Viszont amint rendeződtek a fejemben a dolgok, hamar beszippantott. Fordulatosnak éreztem, üresjáratoktól mentesnek, az írásmód pedig - bár eleinte furcsa volt - végeredményben lebilincselőnek bizonyult.
A Világvéghozó és a Világok Bevégzőjének találkozása…
Ezer évvel ezelőtt Dianna feladta az Eoria sivatagaiban élt életét, hogy megmentse haldokló nővérét. Segélykérése bárkinek szólt, aki meghallhatta, de arra nem számított, hogy egy minden létező rémálomnál borzalmasabb szörnyeteg válaszol majd neki. Most azt teszi, amit Kaden parancsol, még ha így épp azoktól a lényektől kell is megszereznie egy ősi tárgyat, akik vadásznak rá.
Egy rég halottnak és elfeledettnek hitt király.
A régi világban Samkielnek hívták. Az új világban Liamnek, de címe az idők múlásával változatlan maradt. Ő a Világvéghozó, az ellenségeinek mítosz, a hozzá hűségeseknek megváltó és király. Az istenháborút követően elzárta magát, elbujdokolt a világ elől. Megtagadta koronáját és felelősségeit, és magukra hagyta azokat, akiknek a legnagyobb szükségük volt rá, így egyedül kellett szembenézniük világuk halálának következményeivel. Egy szerettei ellen irányuló támadás következtében azonban most visszatér abba az egyetlen világba, ahová soha többé nem akarta betenni a lábát, mégpedig egy olyan ellenség színe elé, akiről azt hitte, még a régmúltban bebörtönözte.
Ősöreg ellenségeknek kell félretenniük nézeteltéréseiket, és szövetkezniük, hogy megmentsék saját világaikat és a köztük lévő többi világot.
Majd egy pálfordulást követően éppen olyan lett, mint a mai fantasyk többsége. A stílus önismétlő és szájbarágós lett, illetve elég nagy hangsúlyt kapott az intimitás, annak minden részletével együtt. Már a 36. oldalon részletes leírásokkal találkozhatunk - csak azt nem értem, hogy ez miért lett ekkora trend a fantasykben, miért nem lehet az ilyen epizódokat eszközként használni, mint ahogy George R. R. Martin tette a Trónok harcában. Félreértés ne essék, nem kell prűdnek lenni, de manapság nincs olyan 500 oldal feletti fantasy, amiben ne lenne legalább egy túlzottan részletes erotikus jelenet.
Még ha a szerelmi szálnak lenne íve a hasonló történetekben, szemet tudnék hunyni felette. De sajnos nincs. A főszereplők mély utálatot és ellenségességet éreznek egymás iránt, majd egy csettintésre mégis egymásba zúgnak, egymás világának a legfontosabb szereplőivé válva, majd mindenféle felvezetés nélkül az ágyban kötnek ki. Majd persze ostorozzák magukat, hogy "nem lehet" és a többi. Komolyan, röhejes volt már a rengeteg szerelmi évődés, és ismét megállapíthattam, hogy az enemies to lovers toposz nem nekem való. Elnézést, remélem senkit nem ért váratlanul ez a spoiler.
Hát nem tudtad? A szerelem a pusztítás legtisztább formája.
497. oldal, Kossuth, Budapest, 2025
704 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636365424 · Fordította: Rusznyák Csaba
A szereplőkkel sem voltam teljes mértékben elégedett. Kaden nyilvánvalóan már a történet legelején unszimpatikussá vált, Diannát pedig nagyon próbáltam kedvelni, de többnyire semleges maradt számomra. Zavart a rengeteg káromkodása és idegesített a húgával való fixációja is, annak ellenére, hogy megértem, miért viselkedett úgy, ahogy. Kicsit butácskának, azonban végtelenül dramatikusnak találtam. Liam már az első megjelenésekor elásta magát nálam, egy nyápic, hisztis kisfiú volt; az ő fejezetei elmondhatatlanul depresszívek voltak és kezdetben nagyon nem szívesen olvastam az ő nézőpontjából.
Mind azt hiszitek, hogy szörnyek nem léteznek, azok csak a halandók képzeletének termékei. Ám hatalmas tévedésben vagytok. Minden szörny eredete a valóságban gyökerezik.
689. oldal, Kossuth, Budapest, 2025
704 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636365424 · Fordította: Rusznyák Csaba
Két problémám volt még a könyvvel. Az egyik és talán legfontosabb, hogy az én fejemben a dark fantasy/high fantasy settinghez és hangulathoz egyáltalán nem alkalmazkodik a modern kütyük világa, így például a történetben megjelenő tévék, telefonok, vagy repülők. Végeredményben jól hozta ki az írónő az egyensúlyt, számomra mégis furcsa volt. A másik problémám a fordítás. Több következetlenség is volt benne, például a könyv során a fordító többször felcserélte a "nővér" és a "húg" szavakat – angolul mindkettő egyszerűen csak sister -, illetve elsősorban a belső monológoknál találkoztam azzal, hogy az idősíkok (múlt és jelen) összecsúsznak, ezáltal abszolút magyartalan mondatokat szülve.
Nem élhetünk a múltban, D. Ott nem nő semmi.
71. oldal, Kossuth, Budapest, 2025
704 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636365424 · Fordította: Rusznyák Csaba
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyi bajom volt a könyvvel, mégis miért adtam rá 4*-ot. Nos, ha csak a fantasy szálat nézem, azt kell mondjam, teljesen elégedett vagyok. Egy izgalmas történetet olvashattam, tele mágikus tárgyakkal, árulással és összecsapásokkal, mely csak azért lett elnyújtva, hogy a romantikus szál kibontakozhasson. Bízom benne, hogy a folytatásokban nagyobb teret kap a fantasy-szál és a történet mögött megbújó politika, és kevesebbet a főszereplők románca.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése