Fülszöveg:
„A kétlábúak elég kiszámíthatatlan, ingatag lények, de ha megfelelően tudjátok kezelni, akkor könnyedén az uralmatok alá hajthatjátok őket. Ahogy én, az egész világot…”
Demény, aki a szerénységet hírből sem ismeri, karizmatikus egyéniségének köszönhetően szinte fénysebességgel több tízezer hódolót szerzett. Jogosan.
A négylábú diktátornak rengeteg ugatnivalója van, amit meg kell osztania a világgal. Az egyedi humorral fűszerezett sorok között kitűnik a felelős állat- és gazditartás fontossága, és hogy a boldogsághoz gyakran nem kell más, csak töpörtyű, béka, hosszúcombú csajok és egy melegszívű kétlábú.
Demény nem csupán az első kortárs magyar íróvizsla, de egyben a deményista filozófia megalkotója, véleményvezér, gazditréner és békászó bajnok, de töpörtyű-minőségellenőrként is rövid idő alatt komoly elismertségre tett szert. Ráadásul celEB.
2009 körül született Fejér megyében, de kölyökkorát és családi hátterét homály fedi. Életének első hónapjait méltatlan körülmények között, rácsok mögött töltötte, ez meghatározta későbbi munkásságát. Valódi fordulatot az jelentett számára, amikor örökbe fogadta a kennelsorra tévedt, jobb sorsra érdemes kétlábút, Magos Juditot, akit ma már csak Gazdinak szólít, és aki egyben Demény korszakalkotó és humorral gazdagon átszőtt ugatásait lejegyezte.
A négylábú írónak ez az első könyve, amelyről a tőle megszokott szerénytelenséggel állítja: ALAPmű.
„A gazdik nem tökéletesek, hogyan is lehetnének, hiszen nem kutyák.
De épp ezért a bénaságért, ezekért a kedves hibákért lehet őket annyira szeretni.
Meg persze a töpörtyűért.
Főleg a töpörtyűért."
EL FOGOD OLVASNI.
ALAP.
Kisállatot tartani nem egyszerű. Főleg akkor nem, amikor már vár otthon egy (vagy kettő) szőrmók, és egyszercsak hazaállítasz még egy négylábúval. Nemrég meséltem, hogy befogadtunk egy kutyát a már meglévő kutyánk és macskánk mellé, és sajnos a kezdeti örömökkel teli pillanatokat hamar felváltották a nevelés nehézségei. Demény története pedig pont jókor talált meg. Olyan igazságokra hívta fel a figyelmemet, melyeket a pillanat hevében figyelmen kívül hagytam, és könnyen lehet, hogy Rozi beszoktatását csak az ő közbenjárására nem adtam fel.
Hirdettem, hogy gazdinak lenni nemcsak jog, hanem kiváltság is! Aki nem tud hosszú távon felelősséget vállalni önmagáért se, nemhogy egy másik életért, az tartson plüss-állatot! Nem úgy megy ez, hogy „Jaj, de cuki kölyök, hazaviszem…", aztán meg háborognak, hogy ez eszik is, meg kakál, sőt kakát eszik, pfuj, meg büdös is, és összeszőrözte a pulcsimat, dehogy megyek sétálni ilyen időben… Akinek fontosabb a kényelme egy életnél, ne akarjon gazdi lenni!
93. oldal, Libri, Budapest, 2014
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633104729
Szeretem az állati nézőpontból naplószerűen, de nem bugyután megírt történeteket. Demény történetével kissé hadilábon állok, mert amúgy eléggé megfogott, alapjaiban véve azonban úgy gondolom, a diktatúra sokkal inkább illik egy macskához; a "kötsögösködés" szintén inkább a macskák tulajdonságai közé sorolandó. Persze személyesen nem ismerem Deményt, így nem tudok róla tökéletes képet alkotni, mégis nehéz elképzelnem, hogy akár a legpimaszabb kutya is ilyesmiken törné a fejét.
Történetmesélés szempontjából is sajnos volt, ami rettentően zavart. A töpirecept keresése úgy az ötödik fejezet magasságában kezdett el idegesíteni, és azt sem értettem, miért ne lehetne Demény történetét csak úgy, időutazás nélkül elmesélni (ha már tankönyv ugyebár, ami alap). Emellett egy-két unalmasabb epizódot is találni a könyvben; illetve a befejezés egyáltalán nem tetszett, szintén a túlerőltetett időutazásos töpivonal miatt. Az olvasás befejeztével szívesen nézegettem volna még további képeket - például nagyon kíváncsi lettem volna Iszapra és Noirra, az sem zavart volna, ha nem "hiperszuperprofi" minőségben készültek. Facebookon sajnos sem találtam fotót.
A Demény - Most én ugatok egy humoros, mégis elgondolkodtató könyv rengeteg kimondott és kimondatlan igazsággal és szomorú (négylábú) élettörténetekkel. Garantált a sírás, az olvasó örömében és bánatában egyaránt. Magos Judit amellett, hogy bemutatja a felelős állattartás minden aspektusát, kitér az állatvédők tevékenységére is. Eddig is tudtam, hogy én ilyesmire képtelen lennék, most azonban olyan határátlépésekre, emberfeletti küzdelemre hívta fel a figyelmemet a saját életének példáin keresztül, melyekbe beleőrülnék. Megjelenik ugyanakkor egy másik véglet is a szaporítókon, divatgazdikon keresztül, mely görbe tükröt tart az olvasó elé (rólunk például kiderült, hogy ajnárgazdik vagyunk) és rettentően jó társadalomkritikát alakít, melynek több vonzata sajnos még ma, tíz évvel a könyv születése után is releváns. A magyar állattartási kultúra ez idő alatt ugyan fejlődött, de koránt sem eleget.
Ideiglenesnek lenni nehéz. Nehéz, mert magunkhoz veszünk egy kutyát, aki tele van lelki sebekkel, szeretni kezdjük, mellettünk kinyílik, megerősödik, még az arca is kisimul, és mire összecsiszolódunk, mire rendes kutyává válik, akivel jó együtt élni, jelentkezik érte egy család, és elviszi.
29. oldal, Libri, Budapest, 2014
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633104729
Többször hangosan nevettem a könyvön egyébként. Két kutya és egy macska panelban - mintha csak a saját életünkről olvastam volna. Kedvencem "a macska elfut, a kutya utána, majd a macska ordít, miközben a kutya visszavonszolja"-sztori, mely nálunk is épp aktuális, azzal a különbséggel, hogy Rozi nem a szájában hozza vissza Fricit, a macskánkat, így ő nem ordít.
És ha még egyszer valaha rátok fröcsög valami ősokos csirkefej, hogy „Kutyát lakásban?!”, csak nyugodtan morogjatok rá vissza, hogy nem a négyzetméter számít, hanem hogy mennyi hely jut a szeretetnek…
72. oldal, Libri, Budapest, 2014
242 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633104729
Összességében
Megjegyzések
Megjegyzés küldése