Barbara Cantini: Halálka (Halálka 1.)

Halálka egy kislány, de nem olyan, mint a többiek: ő egy zombilány.

A Málladozó Villában él Néhay nénivel és egyetlen barátjával Bu Songgal, egy albínó agárral, akivel sülve-főve együtt vannak.
Halálka szeretné, ha lennének vele egykorú barátai, akikkel játszhatna. Ám a néni megtiltotta neki, hogy mások előtt mutatkozzon: megijednének tőle.
Egy nap azonban elérkezik a megfelelő alkalom: halloween ünnepe!
Halálkának még csak be sem kell öltöznie…
De mi lesz, ha a többi gyerek rájön, hogy Halálkán nincs is jelmez?


Halálka történeteit tavaly szereztem be egy raktárvásár keretében, elolvasásukra pedig decemberben, egy olvasási maraton részeként került sor. Elsőre szemet szúrt a kötetek csodálatos, részletgazdag grafikája, olvasás után pedig biztos voltam benne, hogy valami egészen egyedit, semmihez sem foghatót tartok a kezemben. A történet és az illusztrációk hangulata remekül összeillik - engem teljesen magába szippantott ez az egyveleg.

A történeten a borító predikciójával ellentétben nem nevettem magam halálra. Nagyon aranyosnak találtam, rendkívül tetszettek benne a beszélőnevek (kedvenceim Néhay néni, és magasan a többi fölé emelkedve Bu Song), és mint minden gyermekkönyvnek, Halálka történetének is volt tanulsága. A mélyebb jelentés nem csak gyerekek számára lehet fontos, bátran ajánlom felnőtteknek is.

Tény, hogy a kötetnek van egy határozottan morbid, spooky beütése, ezért nem való minden gyerek számára. A félősebbek az illusztrációk láttán is biztosan húzódoznának. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ha majd egyszer lesz saját csemetém, aki vevő a fekete humorra, Barbara Cantini meséit mindenképpen elővesszük.


Összességében
Halálian aranyos történet egy zombilányról, nem csak gyerekeknek. Részletgazdag illusztrációi tökéletesen illeszkednek a történet hangulatához. Enyhe morbidsága miatt azonban nem való mindenkinek. 


A sorozat kötetei

Megjegyzések