Egy kutya napjai többnyire a sétákról, evésről és békés szundikálásról szólnak, na meg néha-néha arról, hogy felmászik a gazdája lábára… természetesen csak azért, hogy megtörje a monotonitást. Blake, Ella és fogadott fiuk, Coleridge hétköznapjai azonban cseppet sem ilyen nyugodtak. Három kutya ugyebár nagy felfordulást tud okozni egy házban, ráadásul a gazdáik izgatottan várják első gyermekük érkezését, így a kutya-ember viszony soha nem látott mélypontra zuhan. Blake-et most már nem az állatorvos fenyegeti, hanem a kilakoltatás lehetősége, ráadásul a szomszéddal is meggyűlik a baja: az idős hölgy érthetetlen módon náluk keresi eltűnt alsóneműit. És ha ez nem lenne elég, Blake-nek még nehezen kivívott vezérkutyai rangját is fel kell áldoznia, hogy kegyetlen gazdájától megmentsen egy szegény, vak kutyalányt.Az élet eme nehéz kihívásai azonban nem rettenthetik el. Sőt, inkább erőt adnak neki, és a rengeteg kutyafajta génjeit magába hordozó keverék hősünk Csodakutyává, az elesett és bántalmazott ebek megmentőjévé válik, ám emellett arra is jut ideje, hogy élete párját, Ellát boldog, büszke anyává tegye…
Miután még gyerekként az első részt elolvastam, tudtam, hogy a másodikra is szükségem van. Azonban évekbe telt, mire sikerült beszereznem, ezért ezt a kötetet is már felnőtt fejjel vettem kézbe. Így persze teljesen más volt, mint gyerekként.
Kutyanevelési szempontból nem volt olyan borzalmas, mint az első rész – a női karakterekkel ugyanis az ész is megérkezik a történetbe. Félreértés ne essék, még mindig végtelenül szexista és előítéletes. Elképzelni sem tudom, hogy egy kutya hogy lehetne olyan nagyképű és arcoskodó, mint amilyennek Martin Howard a főszereplő kutyát, Blake-et beállította.
Szerencsére ennek a történetnek már volt komolyabb mondanivalója és nem csak a humorra, a szórakoztatásra fókuszált. Kutyanevelés terén is látszik a fejlődés az író részéről, ezt azonban a fentebb említett női karakterek megjelenésének számlájára írom – az ember és a kutyalány is modorosabb, szocializáltabb, mint Blake és a gazdája. Alkalmanként azonban még mindig következetlen a nevelés, és Blake csínytevéseit már egyáltalán nem találtam humorosnak.
Összességében
Jobb, mint az előző rész, azonban ugyanazokat a hibákat halmozza, leginkább nevelés és előítéletek terén. A női karakterek – ember és kutya – megjelenésével jómodor és mélyebb szocializáció kerül képbe, Blake azonban még mindig végtelenül nagyképű és arrogáns, amit nehezen tudok elképzelni egy kutyáról. Gyerekként valószínűleg sokkal jobban szerettem volna, felnőtt fejjel azonban nem találtam annyira humorosnak.
Kedvenc idézetem
Mert mit is adott az emberiség ennek a világnak? Háborúkat, éhínségeket, pusztító járványokat, a természet pusztulását.
28. oldal, Totem Plusz, Budapest, 2009
310 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635903948 · Fordította: Fazekas Eszter
A sorozat kötetei
>> 2. Martin Howard: Egy rosszcsont kutya naplója 2. <<
Megjegyzések
Megjegyzés küldése