Sloan a poklok poklát is megjárná azokért, akiket szeret.
És meg is teszi, minden egyes nap. Amikor azonban rádöbben, hogy valójában börtönben él a veszélyes, erkölcstelen és züllött Asa Jackson mellett, Sloan kész bármit megtenni azért, hogy szabaduljon szorult helyzetéből. Akár a testi épségét is kockára tenné, aminek senki sem állhat az útjába. Senki, kivéve Cartert.
Asa életében Sloan a legjobb dolog. És Asa szerint Sloan életében ő a legjobb dolog. A lány nem nézi jó szemmel Asa züllött életmódját, pedig a srác szerint, ő csak azt teszi, amit tennie kell, ha mindig egy lépéssel az üzletfelei előtt akar járni. Mindent megtesz annak érdekében is, hogy egy lépéssel Sloan előtt járjon. Senki sem állhat az útjába.
Senki, kivéve Cartert.
Az év legmegrázóbb regénye arról, meddig élhetünk és hogyan szabadulhatunk egy bántalmazó kapcsolatból.
Ismerd meg Sloan példaértékű sorsát!
Egyszer azt olvastam, a Too Late egy hobbiprojektként indult, melyet Colleen Hoover akkor írt, amikor más történeteivel megakadt. Hogy ezt az információt honnan szedtem, nem tudom, az interneten ugyanis nem találtam semmi ilyesmit. A történet végül 2016-ban megjelent, immár papíron. Két évvel később, 2018-ban érkezett magyarul.
Instagram követőim tudják, hogy hónapok óta nálam van a könyv, ez azonban nem a történet hibája. Sokáig neki sem álltam, amikor viszont igen, költöztünk, így nem sok időm maradt rá. A könyv nagyjából háromnegyedét két nap alatt nyomtam le, már az új lakásban.
A regény főszereplője Sloan, aki a poklot is megjárja drogdíler pasijával, Asával, hogy az öccse intézményi díja fedezve legyen. Asa ügyfelei között azonban megjelenik Carter, a srác spanyolról. A kettejük közötti vonzalmat pedig még a vak is látja. A történetet hármójuk szemszögeiből követhetjük. A regényben durva nyelvezet, szex, valamint erőszak is szerepel, így elolvasását a mimózalelkűeknek nem ajánlom.
Az első, amit - tulajdonképpen nem csak ebből a könyvből - leszűrtem, az az, hogy Colleen Hoover női karakterei milyen hamar nekiállnak flörtölni valakivel, függetlenül bármilyen egyéb tényezőtől, mint például az, hogy kapcsolatban élnek. Akár bántalmazó, akár nem. Fura még a regényeiben az is - és ez rendkívül kiemelkedő volt a Too Late-ben -, hogy ha egy csajt el kell hallgattatni, akkor egyből lesmárolják. Mintha ettől nem lehetne ugyanúgy tovább kiabálni, mintha muszáj lenne visszacsókolni. És ami még ezen kívül is nagyon fura ebben a könyvben, az az, hogy az epilógus után van még bőven száz oldal. Még furább, hogy a prológus is itt kapott helyet. A "Napjainkban" részen kívül nem értettem, mi jelentőségük van és csak arra tudtam gondolni, hogy próbáltak még több bőrt lehúzni ugyanarról a történetről.
Maga a sztori először meghökkentő volt. A fülszöveg és a borító alapján valahogy számítottam rá, hogy lesznek benne durva részek, a hardcore pornó viszont kifejezetten váratlan volt. Csak A szürke ötven árnyalatához tudnám hasonlítani ezeket a részeket.
Nem rajongok a szerelmi háromszögekért egyébként, ez számomra egy nagy hátránya volt a regénynek. Ezen felül a megcsalás már csak hab a tortán; a szerelmi háromszöges történetek fő kelléke.
A cselekmény vége felé éppen mondtam páromnak, hogy szeretnék a nappali egyik sarkába egy kamerát, hogy meg tudjam osztani az olvasóimmal a könyvekre adott reakcióimat. Ezt egy csapkolódás, dúlás-fúlás előzte meg, a kijelentés után viszont szó szerint szerettem volna hozzácsapni a könyvet valamihez, vagy csak kidobni az ablakon (igazából nem érdekelt, hogy hogyan, csak akkora fájdalmat okozni neki, mint amekkorát ő okozott nekem). Úgyhogy igen, elég erős sztoriról van szó.
Kicsit a karakterekről: nagyon fura neve van a két főszereplőnek. Valamiért abban a tudatban éltem, hogy Asa lesz a női, míg Sloan a férfi főszereplő. Miután rájöttem, hogy nem, meg kellett birkóznom a nevek kiejtésének nehézségével. Nem mentek olyan könnyen, megakasztottak, hiába voltam angol szakos és hiába néztem utána az interneten.
Sloan furi játékát egyáltalán nem tartottam viccesnek, egyik random mondaton sem tudtam még csak mosolyogni sem, de persze simán lehet, hogy velem van a baj. Továbbá nem értettem a lány logikáját azzal kapcsolatosan, ahogy Carterről gondolkodott.
Asát szívesen beültettem volna egy villamosszékbe. A történet végére totálisan felment az agyvizem a nagyképűségétől. Amiben viszont hibát találtam - és nem tudom, hogy az íróé vagy a fordítóé - hogy "rosszfiúhoz" képést túl szépen fogalmaz magában. Ha én alkotnék meg egy ilyen karaktert, biztos nem adnám a szájába a "megcsókol" igét, inkább a "lesmárol"-t használnám. Amúgy meg nem hiszem, hogy egy férfi - legyen bármennyire is "rosszfiú" - képes lenne ennyi menetet lenyomni egy nap alatt.
Sokkal jobban tetszett egyébként, mint amilyennek beállítom - ezt bizonyítja a könyvvel szemben alkalmazni akart erőszak is. Nyomasztó és lehangoló érzés megtapasztalni, min kell átmennie valakinek egy bántalmazó kapcsolatban. A rettegést, melyet egyetlen személy képes kiváltani nemcsak a kitalált karakterből, hanem magából az olvasóból is. Szívesen a kezébe adnám bárkinek, aki toxikus kapcsolatban él, hiszen a regény is tökéletesen bemutatja, hogy van kiút, még ha rendkívül döcögős is.
Összességében
Tetszett a könyv - szélsőséges, intenzív érzelmeket váltott ki belőlem. Nem szeretem a szerelmi háromszögeket és a megcsalást, ez viszont teljesen az én hibám. Ami a könyv hibája, és kiérdemelte nálam az egy csillag levonást, az a könyv végén olvasható katyvasz, illetve a főszereplők fura nevei.
Kedvenc idézetem
Így talál ránk a szerelem… tragédiák közepette.
180. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2018
468 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634575016 · Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Megjegyzések
Megjegyzés küldése