A Magvető Kiadó nagy hagyományú antológiája idén is az előző év legjobb verseiből nyújt válogatást.
A Szép versek 2022-es változatát korábban már olvastam, és a blogon is írtam róla. Mivel tetszett, úgy döntöttem, néhány más válogatást is elolvasok. A helyi könyvtárban a 2019-es és a 2018-as kiadást találtam még meg, az Instagram követőim pedig megszavazták nekem, hogy a 2019-est olvassam előbb.
Erre a kötetre sokkal nehezebben sikerült ráhangolódnom, mint a 2022-esre, és azt kell mondjam, kevésbé tetszett, és nem éreztem olyan közel magamhoz, mint az újabb kiadást.
A válogatásban szereplő versek szerzői többnyire ugyanazok, mint akiktől a 2022-esben is olvastam, bár meglepő, hogy se Simon Mártontól, se Závada Pétertől nincs iromány ebben a kiadásban. A két kötet közötti különbséget jelentette még számomra, hogy ebben azért még szerepelnek "hagyományos" versek - tehát rímelnek, követhető rímképletük és érzékelhető ritmusuk van -, mégis olyan kevés van belőlük, hogy a rengeteg szabadvers között furcsának érződnek.
FIGYELEM! Kényes témájú versek:
Izsó Zita: Jég - családon belüli erőszak
Szabó T. Anna: Megölt feketergigó - egy állat halálának részletezése
Alapjáraton szeretem a horrort és a weird dolgokat, ezeknél mégis felfordult a gyomrom és szorongni kezdtem.
Költők, akik nem fogtak meg a kötet alapján:
Aczél Géza - amit tőle olvashatunk, az nem vers. Jól áll neki az idő, a 2022-es kötetből az egyik kedvenc versem tőle származik.
Bogdán László - teljesen igaza van, amit ő írt, az nem vers, és nem is verseskötetbe való. Inkább slam poetrynek mondanám, annak pedig élőben van értelme.
Fekete Vince - furcsa gondolatokat fogalmazott meg furcsán, pedig eleinte azt hittem, tetszeni fog.
Ferencz Győző - unalmas, érdektelen, és egyáltalán nem vers.
Grecsó Krisztián - pedig őt szerettem a 2022-es kötetben. Valamiért ezek a versek nem jöttek át.
Kemény István - számomra túl elvont és random.
Kovács András Ferenc - túlkomplikáltnak találtam, és azt éreztem, hogy konkrétan mindenről asszociálni kellene valamire, csak arra nem tudtam rájönni, mire.
Kukorelly Endre - nem tetszett itt sem a megformálás, és ennyi vers után biztosan kijelenthetem, hogy nem én vagyok a célközönsége.
László Noémi - nekem túl töredékes volt.
Lövétei Lázár László - nem érteni, miről ír, csak az tud belőle valamit is kihámozni, akinek szól az írása.
Nagy Márta Júlia - morbid.
Nemes Z. Márió - ebben a kötetben sem szimpatikus, és nem áll jól neki az idő, a 2022-es kötetben rosszabb írásai vannak. Szintén nem én vagyok a célközönsége.
Pollágh Péter - eleinte mindegyik verse tetszett, a végére viszont mindegyiket érthetetlennek éreztem.
Rakovszky Zsuzsa - nagyon-nagyon furcsa témát választott.
Takács Zsuzsa - neki is nagyon fura és megdöbbentő a témaválasztása ebben a kötetben, illetve a stílusa sem nyerte el a tetszésemet.
Tandori Dezső - a forma ellenszenves volt.
Térey János - témák és stílus terén sem győzött meg.
Zalán Tibor - töredezettsége miatt számomra követhetetlen volt.
Költők, akiknek a művészete megtetszett:
Bertók László - rövid, lényegretörő gondolatokat fogalmazott meg.
Borsik Miklós - nem tudom megmagyarázni, mivel, de megfogott.
Demény Péter - sokkal jobban tetszettek a versei, mint amik a 2022-es kötetbe bekerültek, kellemesnek találtam őket.
Györe Balázs - kellemesen absztrakt módon ír.
Hartay Csaba - megfoghatatlan, mégis ismerős érzéseket fogalmazott meg.
Lanczkor Gábor - kellemesen elgondolkodtató versei kerültek beválogatásra.
Nádasdy Ádám - sokkal jobban tetszett, mint ami a 2022-es kötetben olvashattam.
Pál Sándor Attila - egyszerű képeket jelenített meg a közben felmerülő komplex gondolatokkal együtt.
Payer Imre - tetszett a stílusa és az alapgondolat.
Purosz Leonidasz - átlagos témákról írt másfajta megközelítésben, ami mégis egy pluszt adott hozzá.
Székely Szabolcs - nem tudom megmondani, miért tetszett.
Szijj Ferenc - kellemes stílusban ír jó témákról.
Tóth Krisztina - használt rímeket, ráadásul a kedvenc rímképletemmel, ezen felül kellően hangulatosnak ítéltem meg.
Vida Kamilla - tetszett a téma és a stílus, valószínűleg azért, mert korban is közel állhat hozzám.
Kedvenc verseim a kötetből:
Beck Tamás: Holdárnyék
Miként az állatok nyugovóra térnek napfogyatkozás
idején, halálakor engem is hatalmába kerített
a látszat. És elneveztem a holdárnyékot éjszakának,
hiszen utolsó találkozásunkkor úgy turkáltam őbenne
tekintetemmel, ahogyan orvosi műszerek okoznak
fájdalmat egy rosszul kivitelezett narkózisból operáció
közben felébredő betegnek.
(31. oldal)
. . . . .
Hevesi Judit: Feslett viszony
(Wojnarowicz)
Minden összeölthető,
foltozható mind a kudarc,
szál menti hasadás pusztán a halál.
Ami szétesett, össze-
rakható; a varrás, mint az idő,
emlékezni tanít.
Annyi mindenre nem képes a szép.
De a látvány most keresztöltés,
lyukas, áttetsző anyag vagyok,
finom cérnát használj,
mérd ki a távolságot pontosan:
fércelj egyszerűt, igazat.
Hallgatni fogok, de tudd,
a szívem megnyílik a hangodra.
(103. oldal)
. . . . .
Németh Gábor Dávid: Másik város
Egy másik város térképe alapján
indultam el. Hiába stimmelt egy utca,
én máshol jártam, ahogy felállni egy kádban
és leülni egy zuhanyzóban sem ugyanaz.
Megmutatás és megmutatkozni hagyás
előzik és követik egymást. Megbotlik
a nyelv, miközben ígér, elszólja magát.
Ha valaki nagykabátban sétál,
van rá esély, hogy világgá fog menni.
(207. oldal)
. . . . .
Oravecz Imre: Öregek
A fiatalok nem szeretik az öregeket látni,
mert az elmúlásra emlékeztetnek,
az öregek tapintatlanok,
nem bújnak el,
nem kímélik meg őket a látványtól.
(214. oldal)
. . . . .
Turi Tímea: Szavak
Tandori-gyakorlat
A szavak neked luftballonok,
csupa levegő, csupa szín,
és aszerint dobod még följebb és följebb,
hogy ki hogyan tapsol.
Látom a szemeden, hogy figyeled a hatást.
De nekem bizony kövek a szavak.
Kavicsok, amikbe belerúgnék az úton,
de a betonba vannak kötve.
Nehéz kövek. Máskor fel tudom őket emelni,
elhajítom, és véletlenül megsebzek valakit.
Mennyi vágyakozás, mennyi fájdalom.
Mennyi szót szórtunk egymás felé régen,
a kollégiumi szobában leoltottuk a lámpát,
és álomba beszéltük magunkat.
Miről volt szó?
Miről beszéltünk annyit annyi évig,
kiket beszéltünk ki, kik beszéltek ki minket,
és fájt-e nekik, hogy róluk beszéltünk,
hogy rólunk beszéltek, észrevettük-e?
És a felnőttkor törekvései:
nem mondani olyan szót senkinek, amelynek hatására
látod, ha a beszélgetés véget ér, a másik
rémülten, izgatottan keres valakit,
akinek mindezt továbbmondhatja.
Nem lenni lánclevélnek, nem lenni sortűznek,
nyári áradásnak, téli befagyásnak,
minél kevesebbet ártani,
minél kevesebbet érdekelni -
az érdeklés régen simítást jelentett.
A szavak bóják:
a felszínen soha nem látni,
hol van a mélyben a horgony.
(288-289. oldal)
Egyéb gondolatok, amik megfogtak:
ha nem lenne múltad azt kérném
égesd porig elhagyott otthonom
(103. oldal, Hevesi Judit)
Merre keresselek azon a sokadik
éjszakán, amikor a sötétben újra
magamra hagytál.
(104. oldal, Hevesi Judit)
Várom, hogy vége legyen a tapasztalásnak.
(188. oldal, Milbacher Dániel)
Szemembe zuhan a fény.
(192. oldal, Molnár T. Eszter)
Szóval ez megint nem rólam fog szólni, pedig
mindennap megküzdök az érzelemkifejezéssel.
(202. oldal, Nemes Z. Márió)
A túlélés azt jelenti, hogy túléljük saját halálunkat.
(203. oldal, Nemes Z. Márió)
ezt napközben kezdte érezni, aztán éjszaka fájt
régebben ilyenkor az ablakban fontolgatta, hogy kiessen
(209. oldal, Nyerges Gábor Ádám)
magára próbálgatta régi emlékeit, de mindet kinőtte
(209. oldal, Nyerges Gábor Ádám)
Hogyan léphetné át a határt, aki maga a határ
(221. oldal, Peer Krisztián)
Összességében
Ismét egy nagyon jó verseskötetet olvashattam, mely azonban kevésbé tetszett, mint a 2022-es kiadás. A Szép versek-sorozatból olvasásra vár még a 2018-as kötet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése