M. J. Arlidge: Hazudsz, hazudsz (Helen Grace 4.)

Fülszöveg

Helen Grace felügyelő sohasem látott még ilyen pusztítást. Hat tűzeset huszonnégy órán belül. Két ember meghalt… Többen megsebesültek. Mintha valaki porig akarná égetni a várost… Helennek és csapatának át kell rostálnia a törmeléket, hogy megtalálják a gyújtogatót, aki tüzet – és hatalmat – akar, miközben emberéletek válnak hamuvá. Elég egyetlen rossz lépés, és még több élet kerülhet veszélybe. Ahogy fokozódik a nyomás, és újabb épületek égnek ki, Helen sötét késztetései is önpusztítással fenyegetnek…

M. J. Arlidge tizenöt éve dolgozik a televíziós dráma műfajában. Az utóbbi öt évben olyan bűnügyi sorozatok gyártásában vett részt az ITV számára, mint a Torn vagy a The Little House, legújabban pedig az Undeniable, amelyet 2014 tavaszán sugároztak. Jelenleg A néma szemtanú epizódjait írja, de eredeti bűnügyi sorozatokon is dolgozik angol és amerikai tévécsatornáknak.

Bemutatkozó thrillere, az Ecc, pecc, amelyben bevezeti Helen Grace felügyelő alakját, világsikert hozott. A két folytatás (Üsd, vágd; A babaház) szintén bestseller lett. A Hazudsz, hazudsz a Helen Grace-thrillersorozat negyedik darabja.

Véleményem

SPOILER ALERT

Ez a sztori annyira nem jött be, mint a sorozat eddigi kötetei, hiszen sokkal másabb. Lassabban is haladtam vele, és nem biztos, hogy csak azért, mert túl sok dolgom volt. Végig azt éreztem, hogy a nyomozók egy helyben toporognak, és nem hiszem el, hogy senkinek nem jutott eszébe korábban a nyomra vezető megoldás. Túl egyszerű dolog és elvileg profikról van szó.

Helen S&M vonala ebben a részben már annyira nem volt buli (és ezt végre ő is észreveszi), inkább kínosra sikeredtek ezek a jelenetek.

Van egy kis ellentmondás a történetben: már az elején rájönnek, hogy a gyújtogatás nem lehet egyetlen ember műve, a könyv közepe táján mégis meglepődnek, mikor bebizonyosodik, hogy ketten vannak. Arra egyébként nem kapunk magyarázatot, hogy hogyan gyújtottak fel ilyen rövid időn belül 3-3 épületet, és hogy miért pont ezeket választották (a lakóházaktól eltekintve - ez kissé kiszámítható volt). Az elkövetők kiléte számomra abszurd, bagatell, mintha Arlidge hirtelen túl nagyot akart volna alkotni. Az utolsó blogbejegyzés - bár beindítja az eseményeket - felesleges, ezentúl pedig nevetséges hatást kelt. Ebből is látszik, hogy az egyik gyilkos karaktere nem lett kellőképpen felépítve, ellentmondásos - hogy a másikról már ne is beszéljek. Egyébként komoly témákat hoz fel a könyv, még ha a kivitelezés nem is, az indíték érthető. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy ezeket a fontos témákat, fontos üzeneteket nem jól adja át.

Nézzük a lezárást: a Rómeó és Júlia-jelenet kifejezetten elcsépeltnek hat, a Gardam-féle lezárás pedig több szempontból is undorító. A fordítás a kötet vége felé egyébként pocsék.

A legidegesítőbb karakterek Adam Latham (már a neve is) és Darren Betts, remélem sosem kell velük újra "találkoznom".

Összességében