TRIGGER WARNING: családon belüli erőszak, bántalmazás, gyermekbántalmazás, nemi erőszak
A 33-as beteg után kifejezetten vártam, hogy olvashassam Dávid és Vivien történetének folytatását, hiszen az első kötetet egyetlen nap alatt lenyomtam, ráadásul aznap még az irodába is fel kellett utaznom Budapestre, és valljuk be, a vonat nem a legkényelmesebb hely az olvasásra.
Ez a kötet már jóval kiszámíthatóbb, és még ha egyébként izgalmas és fordulatos is, valami mégis hiányzott nekem belőle. Félreértés ne essék, így is letehetetlennek bizonyult, mert a kiszámíthatósága ellenére végig képes fenntartani a figyelmet és a különböző szálakon - nyomozás vagy romantika – megteremtett feszültséget. Kifejezetten jól próbálta terelni az olvasó gyanúját, csak a tapasztaltabb krimiolvasók számára lehettek árulkodóak a jelek. Nekem például sokat segített, hogy tágabb nyelvi kontextusban próbáltam értelmezni a szöveget. A nyomozás viszont sokkal lazább volt, mint korábban, és azt éreztem, hogy túl sokáig akarta húzni a "nagy csavart", ezért a lezárással nem teljesen voltam végül megelégedve.
Mit tennél, ha a gyermekedet valaki elvinné?
Dávid és Vivien ezúttal egy emberrablóval találják szembe magukat. Eredménytelenül keresik a nyomokat, de az elkövető mindig két lépéssel előttük halad.
Aztán egy különös idegen toppan be a nyomozónő életébe.
Egy naplót nyújt át neki, ami 1971-ig repíti vissza az időben. Dávid és Vivien egy kislányt ismerhetnek meg, akinek keserű élete elevenedik meg a lapokon.
Egy gyermeké, akinek köze lehet a mostani ügyükhöz.
De vajon a nyomozópáros hihet a naplónak, Pavlovics Linett fájdalmas vallomásának?
Az újságíró
A polgármester
A vértestvérek
A bántalmazott gyermek
Az akta, amit már mindenki elfeledett:
A 33-as ügy
A szereplők tekintetében is véltem hiányosságoktat felfedezni, bár szerencsére nem akkorákat, amelyek akadályozták volna az olvasási élményt. Kezdjük rögtön a két főszereplővel, Dáviddal és Viviennel. Nem meglepetés talán, hogy a történet romantikus szála közöttük szövődik, ezt azonban az első kötetben sokkal izgalmasabbnak és feszültséggel telibbnek éreztem. Ez nem feltétlenül baj, mostanában annyira nem rajongok a romantikus történetekért. Azonban fontos hozzátenni, hogy Dávidban fedeztem fel red flageket, többek között elkezdtem bunkónak, arrogánsnak, és lekezelőnek látni Viviennel szemben, ami egy éppen alakuló kapcsolatban annyira nem szerencsés. Amit közvetlenül a kötet végén csinált Dávid, az pedig kicsapta nálam a biztosítékot és Vivien helyében minimum képen töröltem volna azt, aki ennyire pofátlan velem szemben.
Szereplők fontosságának tekintetében a dobogó második fokán az áldozatok állnak, azonban leginkább a gyerekkorukat emelném ki. Ahogy viselkednek egymással, illetve a naplóbejegyzések stílusa is leginkább a felnőttek beszédét, értelmi és érzelmi szintjük szintén őket idézi, ami szerintem abszolút nem passzol két 10 év körüli gyerekhez, menjenek keresztül akármekkora traumán. Könnyen lehet, hogy én látom rosszul a dolgokat, de egy 10 éves nem így viselkedik, nem így beszél, még a mai felgyorsult tempó mellett sem, nemhogy a '70-es években.
A stílussal kapcsolatosan egy problémám volt még, méghozzá az, hogy a mellékszereplőknek - mint például Évának, Veronikának - nem igazán volt külön hangja. Mindegyikük ugyanazokat a szavakat használta, ugyanannyira udvariasak voltak, és pontosan ugyanolyan habitusúnak tűntek. Persze ez már inkább szőrszálhasogatás részemről, mert az olvasás élményét ez sem befolyásolta, mindössze azt érzem, hogy ez az előző kötetre nem volt jellemző, és a sok egyhangúság a történet körítését is valamelyest monotonná teszi.
Mennyi szomorúságot bír el az ember? Hányszor kell darabjaira hullania?
224. oldal, Magánkiadás, Bazsi, 2023
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150143842
Farkas Anett ismét kemény témákat érint és erős társadalomkritikát fogalmaz meg. Megjelenik a gyermekbántalmazás, valamint ezt érintve a felnőttek - szülők és tanárok - szerepe a bántalmazott gyerek sorsát illetően. De ugyanez elmondható az iskolai bántalmazásról, melyben szerintem mindenkinek volt része az élete során, csak nem mindegy, hogy a bántalmazó vagy a bántalmazott oldalon. Mert bármelyiket nézzük is, mindkét szerep traumák köré szerveződik: traumákról árulkodik vagy traumákat szül, melyeket a gyerek általában - főleg súlyosabb bántalmazás esetén - nem tud egyedül feldolgozni, szakember segítsége szükséges hozzá, vagy minimum egy olyan felnőtté, akiben a gyerek megbízik, meg tud nyílni neki, és aki pontosan látja a helyzet komolyságát. Megjelenik a szexuális erőszak és a korrupció, valamint a hatalommal való visszaélés témája, melyek az utóbbi időben szerintem Magyarországon is erősen a középpontba kerültek és nagy port kavartak az átlagember életében; éppen ezért a mentális egészségre gyakorolt hatását itt most nem részletezném.
Szerkezetileg két dolgot emelnék ki a könyvből. Az egyik a rengeteg vesszőhiba és elgépelés, amellyel a szövegben találkoztam. Ismét csak azt tudom emlegetni, amit ilyenkor mindig: nézze már át valaki még egyszer a szöveget, mielőtt nyomtatásba adják. Főleg egy ilyen izgalmas könyv esetében nem okozhat akkora problémát még egyszer átolvasni az egészet. Itt egyébként látok fantáziát az AI használatában, bár rengeteg kérdésem és fenntartásom van vele szemben. A másik szerkezeti tényező, amit szerettem volna kiemelni, az a kötet végén található Pózvai Albin-novella. Stílusában, fogalmazásmódjában egyáltalán nem passzol Farkas Anetthez, számomra borzasztó nehéz volt olvasni, arról nem is beszélve, hogy a sztorihoz egyébként semmi köze nem volt. Megfordult a fejemben, hogy talán a következő kötet előszele lehet ez az iromány, A 33-as áldozat fülszövege azonban ilyesmire egyáltalán nem enged következtetni.
A sorozat kötetei
0,5. Farkas Anett: Sakk-matt
>> 2. Farkas Anett: A 33-as ügy <<
3. Farkas Anett: A 33-as áldozat
Megjegyzések
Megjegyzés küldése