Tavaly az Akik poggyász nélkül utaznak meglehetősen nagy hatással volt rám, és már akkor éreztem, hogy a Tök-életlen életek sorozatnak jó esélye van kedvenccé válni nálam. Így persze alig vártam, hogy folytathassam, amit az idei magyar szerzős kihívásom keretein belül meg is tettem.
Az első részhez hasonlóan az Ahová a holdam is velem jön már az első oldalakon beszippantott. A szöveg olvasmányossága és az írói stílus még az amúgy nehéz témát, az önismeretet és az útkeresést is könnyebbé tudja tenni. Mindemellett megjelennek a családi mintázatok és a transzgenerációs traumák, melyek szerintem a pszichológia területén belül is egy különösen nehéz vonalat képviselnek. Ugyan a hangulata teljesen más, mint az előző kötetnek, a bensőségesség és a tanító szándék továbbra is jellemző rá, így abszolút nem éreztem, hogy nehezemre esni olvasni a könyvet.
„Göröngyök közt éjjel megyek, csak a holdam jöhet velem…” – dúdolja folyton Laura a régi Kispál és a Borz-számot, míg megfogadva Bence tanácsát, nekiáll, hogy leásson a poggyászai legaljára. Ezen a lelke mélyére vezető úton egyedül a fiú különös ajándéka és Emma hagyatéka kíséri el, no és egy igencsak szuggesztív és egyedi látásmóddal bíró terapeuta, akivel Laura a Birtalan család titkait és múltját igyekszik feltárni.
Jelenét ugyanakkor megzavarja egy különc férfi felbukkanása, akitől kénytelen lesz megtanulni a leckét: az, hogy ellenkező irányba indulunk el, még nem garancia arra, hogy nem ugyanoda érkezünk…
Budai Lotti, a népszerű írónő a Rizsporos hétköznapok-sorozat és történelmi regényei után az Akik poggyász nélkül utaznak című, ízig-vérig 21. századi regényével rabolta el olvasói szívét, most pedig a Tök-életlen életek újabb kötetében mutatja be Laura útját nemcsak az Igazihoz, hanem a Valódihoz.
Amúgy is egy régóta tartó önismereti úton vagyok jelenleg, és az olvasás közben még több igazságot fedezhettem fel magamról Laura által. Ahogy ő, én is látom, mennyit változtam, közben tudom, hogy messze még az út vége. Tudom, ez úgy hangzik, mint valami random online életvezetési tanácsadó szájából elhangzó bullshit, de tényleg így van. Ami ebben a kötetben kicsit más volt, az az önismereti út kiterjesztése a barátokra, nem csak a romantikus kapcsolatokra. Sokszor nem is gondolunk rá, hogy a barátaink mennyit képesek formálni rajtunk, mindenki csak arra fókuszál, milyen erős tartópillérei az életnek.
[…] a menekülés nem elég a megmeneküléshez. De akkor? Akkor hol van a megoldás? Hogy lehet megmenekülni?
375. oldal, Álomgyár, Budapest, 2021
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635702343
Budai Lotti fontos megállapításokat tesz. Olyan gondolatokat ír le, amelyek már az én fejemben is megfordultak és megragadtak. Ezek közül a legfontosabb talán, hogy nincsenek véletlenek, minden okkal alakul úgy, ahogy. Ha találkozunk valakivel, azzal a valakivel dolgunk van - vagy éppen neki van dolga velünk, ahogy az utolsó oldalakon az írónő megfogalmazta.
Bence azt mondta később, hogy ne akarjam. Merthogy egyrészt ez a vonzás/bevonzás nem is úgy működik, ahogy azt a legtöbb ember hiszi, másrészt pedig gyakran hisszük azt, hogy amit úgymond bevonzunk, az rossz, fájdalmas, pedig csakis azért érezzük így, mert hiányzik belőlünk, emberekből a kellő bölcsesség ahhoz, hogy belássuk: mindenre, ami az életünkbe jön, arra szükségünk van.
86. oldal, Álomgyár, Budapest, 2021
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635702343
Még a végére sem értem a könyvnek, amikor már tudtam, hogy a trilógiát még sokszor fogom olvasni és mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Nem csak a fent leírt dolgok miatt, hanem Laura jellemfejlődése miatt is. Hihetetlenül megkedveltem, ennek eredményeképp pedig egyenesen büszkeséggel töltött el látni, ahogy egyre határozottabbá válik, és elkezdi levetkőzni a gátlásait. Ennek apropóján szeretném megemlíteni, hogy ez a kötet azért elég liberális és szabad szellemű, a szerelmet tekintve erősen "think outside the box"-mentalitást alkalmaz, így nem csak Laurának, az olvasónak is nyitottnak kell lennie az új dolgokra.
Mikor felejtettük el, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy megpróbálunk úgy magunkhoz láncolni valakit, hogy elhitetjük vele, nélkülünk semmit sem ér az élete, sőt, ő maga sem ér semmit? Mikor felejtette el az ember, hogy csak az tud szabad akaratából szeretni minket, akinek meghagyjuk a szabadságát? Csak az tud visszajönni hozzánk, akit olykor hagyunk eltávolodni…
196. oldal, Álomgyár, Budapest, 2021
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635702343
Két apróság van, amit negatívumként emelnék ki. Az egyik, hogy nem értem, miért magázza az olvasót. Alapjáraton nem szeretem ezt a kommunikációs formát, egy kortárs könyvben - ami ráadásul ennyire szabadelvű - főleg furcsának hat. A másik apróság, hogy úgy éreztem, az írónő néha elcsúszik az időben, leginkább amikor mesél valamiről, majd visszatér ugyanarra az ídősíkra, csak egy másik eseményszálra. Viszont a történetvezetést ez gyakorlatilag egyáltalán nem befolyásolta.
A sorozat kötetei
>> 2. Budai Lotti: Ahová a holdam is velem jön <<
3. Budai Lotti: Amit magammal viszek
Megjegyzések
Megjegyzés küldése