Julie Kagawa: The Iron King – Vaskirály (Vastündérek 1.)

Régebben kifejezetten nagy népszerűségnek örvendett Julie Kagawa Vastündérek-sorozata, de mivel későn érkezőnek számítok elég sok mindenben, a legelső magyar megjelenéstől számítva tizenhárom év kellett hozzá, hogy végre kézbe vegyem ezt a könyvet is. Hogy miért halogattam eddig, azt magam sem tudom, mert meglepő módon felért a hype-hoz.

[könyvadatlap]

Különös módon Julie Kagawának eddig az összes magyarul megjelent könyve a polcomon csücsül, mégis ez volt még csak tőle az első olvasásom. De biztosan nem az utolsó, sőt, bár első kötetnél ritkán mondok ilyet, még arra is látok esélyt, hogy új kedvenc sorozatot fogok avatni.

A nevem Meghan Chase.
Kevesebb, mint 24 óra múlva betöltöm a 16-ot. Számtalan történetet, dalt és költeményt írtak erről a csodálatos életkorról, amikor egy lány rátalál az igaz szerelemre, a csillagok csakis neki ragyognak, és a szőke herceg elgaloppozik vele a naplementébe. Nem hiszem, hogy velem is így fog történni.

Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna. Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem. Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.

De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

Kezdetben aggódtam, hogy nem fog tetszeni a könyv, mert már az első fejezet több szempontból bicskanyitogatónak bizonyult számomra, arról nem is beszélve, hogy a fordítás az első szavaktól fogva furcsának és mintha magyartalannak érződött volna. Majd arra is rájöttem, miért. Borbás Mária 1930-ban született, így persze a nyelvezet, amelyet a szövegeiben használ távol áll a fiatalokétól. Éppen ezért vagyok azon az állásponton, hogy egy ifjúsági regényt nem adnék idős fordítónak, legyen akármilyen jó szakember, hiszen a generációs különbözőségek pontosan ezeknek a problémáknak adnak táptalajt. Több olyan értékelést is olvastam a kötetről, ahol a fordításon kívül gyakorlatilag semmivel kapcsolatosan nem volt az olvasóknak negatív véleménye, ezt pedig egész egyszerűen el lehetett volna kerülni.

Szerencsére ezek a hibák nem vették el a kedvemet az olvasástól, mert aztán a cselekmény a lehető legmagasabb fokozatra kapcsolt, sorra dobálta a csavarokat és fordulatokat, és teljes mértékig beszippantott. Alig hagyott lélegzetvételnyi nyugalmat az olvasónak, folyton pörögtek az események.

Mind a világépítés, mind a karakteralkotás elnyerte a tetszésemet. Sokakkal ellentétben nekem tetszett, hogy Shakespeare-től vesz ihletet, mert bár a Szentivánéji álom egy elég népszerű darab, kevés átdolgozásával találkoztam eddig. A drámai elemeket Kagawa jól szőtte bele a fantasy világba, melyet fantáziadúsan, a "think outside the box" gondolatmenet mentén alkotott meg. Mindemellett a könyv egy erős társadalomkritikát is magába foglal, előveszi a tudomány és a hit kérdéskörét, a hitet kiélezve arra, hogy ennek alapját a tudomány nem tudja bizonyítani, mégis számottevő ereje van. A Kagawa által teremtett világban kifejezetten tetszett még a szívességek fontossága, mely egy különös társadalmi dinamikát biztosít a történetnek, tovább feszítve az amúgy is feszült cselekményt.

Mint korábban kiemeltem, a karakterábrázolás is tetszett a könyvben. Sokan kifogásolják Meghan viselkedését, szerintem azonban a korához képest elfogadható, amit művel, illetve a fantáziavilág szabályaiba is egészen hamar beletanul. Abban egyetértek a többséggel, hogy Puck néha már kissé túl sok is volt, de se ő, se Meghan nem tudták annyira kicsapni a biztosítékot nálam, mint pár másik olvasónál. Ashre pedig nem sok mindent tudok mondani, úgy érzem, nem volt elég ideje a karakterének kibontakozni. Talán nem árulok el semmi fontosat, ha megjegyzem, van a történetnek egy szerelmi szála is, azonban ennek a felépítése és kidolgozása határozottan több munkát igényelt volna, vagy ha erre a folyamatosan pörgő események miatt nincs idő, nyugodtan lehetett volna a soron következő kötetekre hagyni a romantikát.

A kedvenc szereplőm egyértelműen Kacor, a macska volt. Tipikus macskaviselkedés, hogy teszi a flegmát, közben meg élvezi az utazást és a főszereplő Meghant is megkedveli. Az viszont idegesített, hogy csak úgy a semmiből mindenki elkezdte Kacinak becézni, ez remélem, a következő kötetekben nem lesz ennyire hangsúlyos.

Ki tudja, mi megy végbe egy macska agyában?

132. oldal, Könyvmolyképző, Szeged, 2022

376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635618682 · Fordította: Borbás Mária

Nagyon várom a folytatást, kíváncsi vagyok, mi fog történni, és bízom benne, hogy az értékelések nem hazudnak. Ha a cselekmény csak annyira marad fordulatos és agyeldobós, mint amilyen a Vaskirály volt, biztosan új kedvenc sorozatot avatok. Örülök, hogy "felnőtt" fejjel is tudtam élvezni egy ifjúsági könyvet, mert sajnos újabban a részemről egyre gyakoribb a csalódás a 2010-es évek young adultjaiban.