Edgar Allan Poe: A fekete macska

Edgar Allan Poe új műfajt teremtett: joggal tekinthetjük őt a krimi atyjának, s művei egyik főhősét, C. Auguste Dupin-t a világirodalom detektívjei előfutárának. Poe novellái több mint másfél évszázaddal az írásuk után is hátborzongatóan izgalmasak. Misztikus rém)történetekkel, titokzatos (bűn)esetekkel találkozunk műveiben, s a sci-fi irodalom egyik első alkotóját is tisztelhetjük benne.
Az Alinea Kiadó Klasszik sorozatában megjelenő válogatás Poe legjobb novelláinak felújított fordításait tartalmazza. A fekete macska, A Morgue utcai kettős gyilkosság, Az ellopott levél, Az áruló szív és a kötetben szereplő további novellák számos filmes feldolgozása is jelzi, a szerző ma is érdeklődésre számot tartó klasszikus történeteket alkotott.

„Poe műveiből egy új irodalom fejlődött ki… Hol voltak a detektívtörténetek, míg Poe nem lehelt életet beléjük?”
Sir Arthur Conan Doyle

TARTALOMJEGYZÉK
(Helikon, Budapest, 2017)

A fekete macska (The Black Cat) – Pásztor Árpád fordítása
A Morgue utcai kettős gyilkosság (The Murders in the Rue Morgue) – Pásztor Árpád fordítása
Egy hordó amontillado (The Cask of Amontillado) – Babits Mihály fordítása
A vörös halál álarca (The Masque of the Red Death) – Babits Mihály fordítása
Az ellopott levél (The Purloined Letter) – Pásztor Árpád fordítása


A fekete macska lényegében csak azért szerepel a könyvtáramban, mert Poe írta és feltételeztem, hogy egy macskáról szól. Nos, eléggé meglepődtem, mikor beleolvastam, ugyanis ekkor szembesültem azzal, hogy novelláskötetről van szó - talán éppen ezért nem kellene borító alapján megítélnem a könyveket, de persze sosem tanulok.

Szeretem a krimiket, ezek a történetek viszont még eléggé gyerekcipőben járnak. Többségük untatott és már fel sem tudom idézni, miről szólt - ami nem egy jó krimi ismérve. A címadó novella azonban a mai napig kísért. A Morgue utcai kettős gyilkosság rendelkezett a szerintem legizgalmasabb cselekménnyel. Ez a novella anno egyetemen kötelező olvasmány is volt, akkor azonban elsunnyogtam. Mára úgy gondolom, illene még néhányszor elolvasnom.

Poe stílusa és a hangulat, melyet minden írásában képes megteremteni, még mindig megfognak, és számomra talán ez a két elem volt a kötet legkiemelkedőbb pontja.

Megjegyzések