KOPFRKINGL úr maga a megtestesült jóság; példás cseh hazafi, példás állampolgár, férj és apa, s foglalkozását már-már mániákus áhítattal tisztelő és végző alkalmazott. KOPFRKINGL úr maga a megtestesült gonoszság; példás német hazafi, példás fasiszta, családját kiirtó, engedelmes és mindenre elszánt híve az „új rend”-nek, s foglalkozásában eme új rend megteremtésének egyik fennkölt és nagy lehetőségeket rejtő eszközét látja. KOPFRKINGL úr a prágai krematórium dolgozója. A két KOPFRKINGL úr között áthidalhatatlannak látszó ellentétet Fuks a pszichológiai horror maga teremtette sajátos eszközeivel hidalja át, tökéletes hitelességgel ábrázolva Kopfrkingl úr átvedlését, útját a jóságtól a magát ugyan még mindig jónak, nemesnek, fennkölt eszmék úttörőjének hívő, valójában a besúgástól a tömegirtásig minden aljasságra hajlandó felszabadult, tudatos gonoszságig. Kopfrkingl úr személyében így nyújtja Fuks a század legdöbbenetesebb tömeges átváltozásainak, a példás polgárokból lett tömeggyilkosok, a józan életűekből lett őrjöngő fanatikusok átváltozásának alapképletét.
A hullaégető egy kedves könyvmoly által került hozzám, ő ugyanis meg akart szabadulni a kötettől és felajánlotta, hogy egy érdeklődőnek ingyenesen elpostázza azzal a feltétellel, hogy később ezt a fajta jótéteményt a szerencsés nyertes továbbviszi. És én ezt be is tartottam, több könyvet is tettem az utóbbi hónapokban a könyvtár ingyen elvihető dobozába.
Rendkívül vékony kötetről van szó egyébként, az én példányom mindössze 192 oldal - épp ezért azt hittem, egy nap alatt el tudom majd olvasni. Azonban annyira frusztrált, hogy csupán napi néhány oldalt haladtam vele. A könyv a célját elérte, tehát biztosan jó, mégsem élveztem az olvasását, ezért elég vegyes érzések kavarognak bennem.
Már eleve az alapötlet is egyedi és nyugtalanító: a történet egy cseh családról szól, ahol az apuka krematóriumban dolgozik. És bár izgalmas a téma, valójában senki nem akar részleteket megtudni erről a szakmáról. Ezen felül az apa egyértelműen pszichopata, akit még rettenetesebbé tesz az érzelmek szinte teljes hiánya. A baljós hangulat még inkább hozzájárul ahhoz, hogy pszichológiai horror besorolást kapjon a könyv - ugyanis egy rendes horrorhoz képest szinte semmi véres nincs benne, mégis feláll tőle az ember hátán a szőr.
Szerkezetileg sem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet a könyv. Az én ízlésemnek túl sok monológot tartalmazott, hiányoltam belőle a bővebb párbeszédeket. Ezen felül az első 100 oldal igazából végtelenített önismétlés, a történet lényegi része ezután kezdődik.
Összességében
Célját elérte, mégsem tudom rá azt mondani, hogy ez egy jó könyv volt. Hangulatával és témájával a bőröm alá kúszott, és valószínűleg sosem fogom elfelejteni az általa okozott erős frusztrációt. Pszichológiai horror, mely a maga alig kétszáz oldalával megrendítőbb, mint néhány vaskos kortárs.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése