„Egy eddigi könyvében sem árulta el Kosztolányi, hogy a játék mennyire fontos eleme művészetének. De nem mindegy, hogy az ember mivel játszik. Az Esti Kornél esetében a játék az egész élet és a világ gyökérkérdéseivel folyik. A játszó ember grimasz mosolya, néha idegen kacagása mögött egy új bánat vonaglását érezni. A játszó ember azzal teszi kibírhatóvá ezt a világot, hogy játékká komplikálja és egyszerűsíti. A forma bravúrján, a stílus ragyogásán túl ez az új bánat, igazi Kosztolányi-bánat teszi az Esti Kornél könyvét feledhetetlenné.” (Schöpflin Aladár)
Annyi jót hallottam már az Esti Kornélról - gimis irodalomtanárom nagyon szerette és előszeretettel ajánlgatta. Számomra azonban talán éppen az ő lelkesedése miatt hatalmas csalódás volt a kötet.
Nem kötöttek le a történetek, többnyire untam őket. Zavartak a túlontúl rövid, szűkszavú párbeszédek, melyek általában nem vitték előbbre a cselekményt. Esti sem lopta magát a szívembe - ő egyébként talán a magyar irodalom egyik legmegosztóbb alakja, és egy másfajta élethelyzetben, más életszakaszban olvasva esetleg megnyert volna magának.
Nem csodálom, hogy Kosztolányi csak az alteregóján keresztül élte át ezeket a cselekedeteket, ezeket az érzelmeket - Esti motivációi nyilvánvalóan nem mindig fakadnak erkölcsös forrásból. A férfi így csupán az író torz tükörképe, aki negatív jellemfejlődésen megy keresztül, és akinek kicsapongó életmódja felidézte bennem a saját kicsapongó életszakaszom toxikusságát.
Kosztolányi ugyanakkor gyönyörűen ír, amit a kötet fénypontjaként éltem meg. Remekül átadja a kor hangulatát - csakúgy, mint az Édes Annában -; kedvem lett volna egy korabeli újsággal beülni egy korabeli kávéházba. Történetei ugyanakkor szürreálisak és sajnos könnyen felejthetőek.
Összességében
Kosztolányi alteregója nem lett a szívem csücske, sajnos az őt nem kedvelők táborát erősítem. Esti kalandjai számomra szürreálisak és könnyen felejthetőek voltak, Kosztolányi írásmódja, és a novellákban teremtett hangulat azonban elnyerte a tetszésemet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése