Az amerikai romantika e nagy alakja több műfajban is maradandót alkotott, ám hírnevét elsősorban fantasztikus és rémtörténeteinek köszönheti, amelyek a prózaírás új, kiaknázatlan területei felé terelték a figyelmet. Poe írásai mindig beható matematikai és természettudományos ismeretekről árulkodnak (Az aranybogár; Marie Rogét titokzatos eltűnése), amivel történeteinek hitelességét próbálta megteremteni. Az író, akit gyakran a detektívtörténet megteremtőjeként emlegetnek, akinek művészetét a maga korában nem méltányolták eléggé, a tömör és egységes prózaírás mintaképévé vált. Elbeszéléseiben a lélektani és a filozófiai szenvedélyek az ember belső világába vezetnek, s a borzalmakat sugalló légkör és a páratlan atmoszférateremtés ma is olvasók millióit bilincseli le. Hazánkban Poe kultuszát a Nyugat első nemzedéke teremtette meg klasszikus fordításaival.
TARTALOMJEGYZÉK
(Helikon, Budapest, 2015)
Az aranybogár (ford.: Pásztor Árpád)
A hosszúkás láda (ford.: Babits Mihály)
Az ovális arckép (ford.: Pásztor Árpád)
Az áruló szív (ford.: Babits Mihály)
Az Usher-ház vége (ford.: Babits Mihály)
Bár a blog néhány rendszeres olvasója már talán tudja, ismét kihangsúlyoznám: nem szeretem a novellákat. Poe stílusa viszont már az egyetemi amerikai irodalom-órákon megtetszett, na meg annyira az alapműveltség kategóriájába esőnek tartom a műveit, hogy mindenképpen szerettem volna közelebbről is megismerni a munkásságát.
A "Poe stílusa" kifejezést kicsit pontosítanám: minden novellájában megteremti azt a csakis Poe-ra jellemző borongós hangulatot, mely horrorrá, thrillerré teszi írásait. Szinte tökéletesen ábrázolja az érzelmeket, ezáltal az olvasó könnyebben beleképzelheti magát a történetbe, mindeközben nem veszik el a mélyebb jelentés, a mondanivaló sem. Poe esetében sosem lehet tudni, milyen végkifejletet kapnak a történetek, ezáltal képes az olvasó figyelmét az elsőtől az utolsó pillanatig fenntartani.
Mégis valahogy könnyen felejthetőnek tartom a novellákat, melyek a Helikon zsebkönyvben megjelentek. Az aranybogár nagyon tetszett, szinte az egész cselekményére emlékszem, más novellákból azonban csak benyomások, felvillanó képek maradtak meg. Szégyen és gyalázat, Az Usher-ház vége cselekményére sem emlékszem, pedig egyetemi időszakomban még angolul is olvastam.
Összességében
A kötetet belengi egy bizonyos atmoszféra, melyet csak Poe tud megteremteni; a szinte tökéletes érzelemábrázolás, mely segítségével az olvasó könnyebben beleképzeli magát a történetbe; valamint a végkifejletek előre-nem-láthatósága. Poe-t ezek az elemek teszik számomra különlegessé, és ezt az érzést meg is kaptam a kötettől, a novellák azonban nem igazán nyerték el a tetszésemet Az aranybogáron kívül; könnyen felejthető történeteknek tartom őket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése