TEDD AZT, AMIT AKARSZ
ez a felirata annak a medalionnak, mely a korlátlan hatalmat jelképezi Fantáziában. De hogy ez a mondat voltaképpen mit is jelent, azt Barnabás csak hosszú, fáradtságos út után tudja meg.
Bux Barnabás Boldizsár számára, aki nem különösebben okos vagy szép, viszont gyönyörű történeteket tud mesélni, valóra válik minden gyermek álma: egy rejtélyes könyv olvasása közben hirtelen átkerül a mesébe, s ő lesz Fantázia birodalmának legfontosabb lakója, megmentője, akinek meséi nyomán új lények és tájak keletkeznek. Barnabás előtt nincs lehetetlen ebben a birodalomban, mert nála van a mindenható medál, az AURIN, s barátja lesz Fantázia legbátrabb vitéze, Atráskó és annak fehér szerencsesárkánya. Amikor azonban Barnabás túlságosan magabiztossá válik, s a medál feliratát, „Tedd azt, amit akarsz” túlságosan saját érdekei szerint kezdi el értelmezni, lassanként rémisztővé válik az addig oly kedves képzeletbeli világ. Barnabásnak sokat kell tanulnia, és sok kalandot kell átvészelnie, hogy megtudja, hogyan lesz a fantázia hőséből a mindennapok hőse, s hogyan válhat története valóban végtelenné.
Bux Barnabás Boldizsár történetét már eddig is világszerte több millió felnőtt és gyermek ismerhette meg, hiszen Michael Ende örökérvényű meseregényét 1979-es megjelenése óta több mint harmincöt nyelvre fordították le, és egy csodálatos filmet is forgattak belőle.
A könyvből készült filmet még gyerekként láttam, egy-két részletre emlékszem csak, illetve a benyomásra, hogy mennyire tetszett. Ezért szerettem volna a könyvet is elolvasni, most pedig végre sort is kerítettem rá, méghozzá eredeti nyelven, németül. Maga a kiadás is vonzott, erősítette bennem az olvasni akarás érzését. Utólag hiányolom belőle az illusztrációkat, mert legalább egy-két apróbb rajzot igényelt volna a történet.
Hamar észrevettem, hogy nagyon furcsa nevek szerepelnek a kötetben, bár mindez értelmet nyert. Amikor felbukkant egy új szereplő, rákerestem, hogy könnyebben el tudjam képzelni. Azonban hogy a neveket miért magyarosították az itthoni kiadásokban, azt nem értem. Atréju (Atráskó) esetén még talán illeszkedik a kiejtés a magyar nyelvhez, Bastian (Barnabás) nevét viszont magyar kiejtéssel is könnyedén ki lehet mondani.
A történet fantáziadús, izgalmas és fordulatos; tanulsága is van, a felénél azonban véget érhetett volna. Az értékeléseket olvasgatva tudtam meg, hogy a film eddig tart, így még jobban várom, hogy újra megnézhessem, és szinte biztosra veszem, hogy jobban fog tetszeni, mint a könyv.
Remek a történet szimbolikája, tetszettek a megjelenő mélyebb jelentések. A párhuzam "a fantázia világa határtalan" szólás-mondással explicit módon szerepel, és egyszerűen lenyűgözött, hogy Ende mennyire az átlagtól eltérően tud gondolkodni. Egész életemben nem lesz annyi ötletem, mint neki csak ebben a könyvben volt. Az ő fantáziája tényleg határtalan, és már látom, hogy az enyém sajnos nem az. Ezen felül Ende megfelelően használta és időzítette a paradoxonokat, egy pillanatra megállítva és elgondolkodtatva az olvasót.
A könyv első fele megvett kilóra. Ende stílusa mellé két nagyon szerethető főszereplő, Barnabás és Atráskó csatlakozott. A történet második felében azonban egyik fiú sem volt szimpatikus, sőt, Barnabás ezt a részt kifejezetten egy szenvedéssé tette nemcsak a könyv szereplői számára, hanem az olvasónak is. Az utolsó 2-3 fejezet ismét tetszett, azonban fényévekre állt a kötet első felétől. Barnabásnak a karakterfejlődése ellenére sem tudtam megbocsátani. Atráskó is csak addig volt szimpatikus, amíg a saját kalandjait élte meg.
Összességében
Zseniális ez a könyv, valami fantasztikus Ende stílusa, a könyv azonban véget érhetett volna ott, ahol a film. A kötet második felében száznyolcvan fokos fordulatot vettek az érzéseim. A csalódáson a karakterfejlődés mértéke sem tudott segíteni.
Kedvenc idézetem
Ám a leghosszabb és legsötétebb éjszakának is vége szakad egyszer.
159. oldal, Móra, Budapest, 2022
476 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636032005 · Fordította: Hárs Ernő
Megjegyzések
Megjegyzés küldése