Egy négyéves kisfiú magára marad Moszkvában a tél közeledtével. Az utcán bolyongva kóbor kutyák találnak rá. Romocska a nyomukba szegődik, és követi őket a romos pincébe, ahol élnek.
Ahogy a fészek szagokkal teli, hideg sötétjében, szőrös testektől, mancsoktól körülvéve a kölykök közé férkőzik, és belekortyol az anyakutya tejébe, megkezdődik Romocska kutyaélete. Bár szőrtelen, a szaglása gyenge, fogai kicsik és tompák, a falka befogadja. Romocska minden tavasszal egyre ügyesebb lesz, s a kóbor állatok veszélyekkel és nélkülözéssel teli életét élve fiatal kutyává cseperedik. Az éhség és óvatlan embertermészete azonban újra és újra a városba csalja, s lassanként meg kell tanulnia, hogyan legyen újra kisfiú, ember.
A volt szovjet utódállamokban a gyermekvédelmi rendszer összeomlásával megdöbbentő számban maradtak otthon nélkül kiskorúak. Eva Hornung Kutyafiúja az állatként felnövő gyermek örök története másképp: fájdalmas, megrázó története napjaink Moszkvájában játszódik, ahol több tízezer hajléktalan gyermek tengeti életét az utcákon.
A Kutyafiú 2009-ben jelent meg, Magyarországra két évvel később érkezett az I.P.C. jóvoltából. Sajnos nagyon kevesen ismerik a történetet, pedig jó értékelése van és megéri elolvasni.
A könyvben rejlő történet érdekes, ugyanakkor néhol undorító, néhol szívbemarkoló, más helyeken szomorú; mégis alkalmanként unalmas és vontatott. Hangulata nyomasztó, melyhez az írónő szókimondása, nyersesége és őszintesége is hozzájárul. A cselekmény középpontjában egy Romocska nevű kisfiú áll, egy szánnivaló teremtés, a modern kori Maugli megtestesítője, aki az emberi hanyagságnak és a felnőttek felelőtlenségének köszönhetően kerül nehéz helyzetbe. Erős társadalomkritika nemcsak az oroszokkal, hanem az egész világgal szemben, és rendkívül súlyos problémára hívja fel a figyelmet.
A hangulat nyomasztóságát a moszkvai tél, a nincstelenség, az éhezés, a menekülési kényszer, valamint az elhagyatottság témái biztosítják. Néhol ez az én lelkemnek már túl sok volt, és kellemetlenül kezdtem érezni magam olvasás közben.
Az írónő tökéletesen leírta a kutyafalkát, és annak dinamikáját. Az állatok viselkedése bemutatja, mennyivel jobbak az embernél. Nem véletlenül találkozni a közösségi médiában sokszor a "nem érdemeljük meg a kutyákat"-kijelentéssel.
Összességében
Ez egy súlyos könyv, aminek a hatása alól nagyon nehéz szabadulni. Története páratlan és megrázó, azt a fajta kegyetlenséget írja le, amivel senki nem szeret szembesülni, és amivel szemben a társadalom leginkább a struccpolitikát alkalmazza. Erős társadalomkritika egy szánnivaló főhőssel és nyomasztó hangulattal, ugyanakkor nagyon örülök, hogy elolvastam. És annak is örülök, hogy túl vagyok rajta.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése