Simon Márton: Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni

Könyvadatlap

Fülszöveg

Mint egy végtelen nyaralás, ahol semmi sincs nyitva, csak a horizontra feszülő, vakító ég. Egy konyha, ahonnan nincs szabadulás, de minél több időt tölt benne az ember, annál jobban látszik, ahogy a szekrények sarkaiból csillagködök szivárognak elő, a hűtőben kristályosra fagy az idő, és a kávé fekete tükréből egy riadt állat arca néz vissza ránk. Ismerős helyzet mindenkinek, aki a járvány sújtotta Föld bolygón vészelte át az utóbbi két évet. Simon Márton új verseinek optikáján keresztül mindez mégis valami más lesz: intim, mint egy sugárfertőzés, zavarba ejtő, mint a szerelem, és otthonos, mint egy hétfői apokalipszis.

Dunajcsik Mátyás

Véleményem

Simon Márton negyedik kötete 2021-ben jelent meg a Jelenkor kiadó gondozásában. Eleinte nem akartam elolvasni, mert egy ideje nem érzem magamhoz közel állónak a verseket - a kortárs magyar műveket meg főleg -, illetve a költő korábbi kötete sem nyerte el már teljesen a tetszésemet.

Nehezen értelmezek egyébként verseket, ez is egy oka volt annak, hogy féltem a kötettől. Van, amibe egyből bele tudok magyarázni valamit, és van, ami még sokadik olvasásra sem jelent semmit. A harsány borító szintén elriasztott. A 2023-ra vállalt kihívásom egyik eleme azonban egy verseskötet, így végül mégis erre esett a választásom, miután egy barátnőm kikölcsönözte a könyvtárból.

Nos, a kötetnek biztosan nem én vagyok a célközönsége. Értelmezését nehezebbnek éreztem, mint a költő eddig megjelent műveit, sőt, néha azt éreztem, hogy csupán random egymás után szórt gondolatokat, szavakat olvasok. Amit értettem belőle, az az én ízlésemnek túl depresszív vagy túl szókimondó volt - példának okáért a kötetből megtudhatjuk, hogy a költő és slammer Simon Márton mire "veri ki". Ennél a pontnál éreztem azt, hogy nekem ez volt az utolsó próbálkozásom a kortárs magyar költészettel. A művek kifejezetten zavarosak és töredezettek, néhány gondolat mintha befejezetlenül maradt volna. Kényelmetlenül éreztem magam, miközben olvastam őket.

Kezdetben próbáltam időt adni a verseknek. Minden elolvasott mű után becsuktam a könyvet, félretettem, és próbáltam gondolkodni az olvasottakon. Nem igazán ment. Amikor rájöttem, hogy én ezeket többnyire sosem leszek képes megfejteni, és nem én vagyok a kötet célközönsége, már csak szerettem volna túl lenni rajta és elengedtem az utólagos gondolkozást is. Azokat a gondolatokat, melyek megfogtak első olvasásra, vagy később eszembe jutottak, igyekeztem feljegyezni. Ezek késztettek arra, hogy két csillagot adjak a kötetre - a bejegyzés végén kivétel nélkül mindet kigyűjtöttem.

Egyik este, amikor már eléggé fáradt voltam, pár vers mintha megfogott volna, és elgondolkodtam azon, ha másnapra is fennmarad a tendencia, újra elolvasom az egész kötetet, és csak azután írom meg ezt a bejegyzést. Másnap azonban kénytelen voltam elkönyvelni magamban, hogy ez az átmeneti állapot csak a fáradtságnak volt köszönhető, csak ébrenlét és álom határán tűntek jónak a versek.

A depresszió oka minden valószínűség szerint a koronavírus-járvány okozta magányosság és elidegenedés érzete. Őszintén szólva számomra nem volt olyan rossz ez a néhány év - leszámítva, hogy fenekestől felfordult az életem -, így elég lehangoló volt erről olvasni és visszatérni a frusztráció időszakába. Egyébként ha nincs a fülszöveg, nem is biztos, hogy rájöttem volna, a versek a Covid alatt íródtak, azt dolgozzák fel. A háttérinformáció nélkül betudtam volna a negatív hangulatot egy "egyszerű" mentális betegségnek. 

Őszintén szólva nekem ez a kötet nem okozott csalódást, hiszen nem számítottam jobbra. A Molyos értékelés jelenleg [2023.03.26.] 76%-on áll, ez sokat el is mond róla. Volt azonban három vers, amit jobban tudtam értelmezni a többinél, és kijelenthetem, hogy még tetszett is: az Arcvázlat, a kötet elején lévő Vers, valamint a címadó Éjszaka a konyhában veled akartam beszélgetni. 

Összességében

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik nem riadnak vissza a Covid időszaka alatt íródott, depresszív hangvételű művektől, a töredezettségtől és a zavaros gondolatoktól. Bár nekem nem tetszett, tudtam benne találni szimpatikus gondolatokat, sőt, három vers nekem is elnyerte a tetszésemet.

Kedvenc idézeteim

Az idézetek a következő kiadásból származnak:

Jelenkor, Budapest, 2021

84 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635181216

Az átváltozás valódi fájdalma,

hogy ugyanaz maradsz.

29. oldal

Mekkora játék olyat várni, aki nem jön.

30. oldal

A szenvedés nem múlik el, csak

nem tudsz többé

együttérezni önmagaddal.

31. oldal

reflexből hiányzol

38. oldal

nincs mit mondani

halványulsz bennem

39. oldal

végül egy tévedésből őszintére sikerült

délutánon átvágva kisétálni innen.

43. oldal

Ezt valahogyan biztosan hívják. Unni

és elviselhetetlenül akarni egyszerre.

58. oldal

szerelmes versnek megírtam,

mennyire utálok mindenki mást.

61. oldal

Egyszer halálra öntözted az ajándékom.

66. oldal

csak egyetlen csillagkép van,

az összes csillag beletartozik,

és az a neve, hogy kétségbeesés.

69. oldal